Évente mintegy kétmilliárd liter feltárt természetes ásványvizet lehetne kitermelni Romániában, ennek alig felét hasznosítják különböző formában. A tartalékok azonban gyakorlatilag felbecsülhetetlen mennyiségben rejtőzködnek a föld mélyén. A feltárt tartalékok fele Székelyföldön található. Ugyanakkor a szénsavas ásványvizek több mint kilencven százalékát Hargita és Kovászna megyében palackozzák.
Közhelynek számít manapság, hogy egy vidék természeti erőforrásai hosszú távon meghatározhatják annak fejlődését. Feltéve, ha rendelkezik a tartalékok hasznosítási jogával. Az ásványvizek esetében (is) Székelyföld különleges helyzetben van: nem csak azért, mert tartalékai meg- és felbecsülhetetlenek, és a legnagyobb koncentrációban találhatóak egész Romániában, hanem azért is, mert a tartalékok feltárásának és felhasználásának stratégiai kérdéseiről nem a régióban, hanem a fővárosban döntenek. Ráadásul a döntések java részét (legjobb esetben szak)politikai meggondolások vezérlik. A stratégiák megvalósítását a kormány 1997-től az Országos Ásványvíztársaság állami vállalat révén érvényesíti, ennek vezetője — szintén a politikai döntések értelmében — a baróti Nagy József, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre.
A nagy összefüggéseknél maradva érdemes leszögezni, hogy Romániában jól elkülöníthető három régióban található természetes ásványi anyagokban gazdag víz. Azonban nem mindenhol beszélhetünk a klasszikus értelemben vett borvízről, vagyis szénsavas ásványvízről. A jelenleg feltárt és elvileg hasznosítható, évi mintegy kétmilliárd literes tartalék egy része ugyanis természetes formájában nem tartalmaz elegendő szénsavat ahhoz, hogy ,,szökdöső víznek" nevezhessük. Ezért van az, hogy a központi térségben, vagyis Székelyföld majdnem egészén az össztartalékok ötven, de a feltárt és hasznosított szénsavas borvizek kilencven százaléka és a gyártási kapacitások mintegy hetven százaléka található. A huszonnyolc palackozó többsége egyébként — a privatizáció során — idegen kezekbe került. A számokon és arányokon túl elég, ha a társaság honlapján található térképre pillantunk.
De hogy aktuális számadatokkal is szolgáljunk: az idei első fél évben az ásványvíztársaság 850 millió liter kitermelhető mennyiséget ajánlott fel, ebből mintegy 500 millió litert használtak fel. Tavaly a palackozott ásványvíz fogyasztása átlagban fejenként 45 liter volt, Nagy József szerint ez idén akár tíz literrel is nőhet. Igaz, ez is alig fele az európai átlagnak, nyilván, elsősorban a fogyasztási szokások miatt, hiszen a lakosság többsége kútból, forrásból szerzi be az ivóvizet.
De mennyi üti az állam markát csak azért, mert ez a hatalmas kincs a területén található? A bányatörvény értelmében az úgynevezett kitermelési adó korábban a kiadott licenc két százalékát tette ki, 2003 óta egységesen két euró köbméterenként. Vagyis csak a palackozott ásványvíz után az állam mintegy kétmillió euróval lesz gazdagabb évente.
Ami a gyógyászatban felhasznált vizeket illeti, az ásványvíztársaság a készletek kisebb hányadát kezeli, nagyobbrészt a fürdőtelepek saját licenc alapján hasznosítják az ásványvizet. De mind a palackozott, mind a fürdőzésre használt gyógyvíz mennyisége jóval kevesebb, mint az asztalié, Kovásznán például az idei első fél évben mintegy 100 liter ,,fogyott el".
A tartalékok számbavétele kapcsán szembetűnő, hogy mekkora fejlesztési potenciállal rendelkezik vidékünk. Elsősorban a gyógykezelés területén, hiszen a már feltárt tartalékok is elegendő mennyiséget biztosítanának. Itt azonban a szükséges beruházás óriási, nem beszélve arról, hogy a szállítási infrastruktúra döntően meghatározza az ilyen jellegű fejlesztési döntéseket. S e tekintetben még az országos átlagnál is rosszabbul állunk. A nagyságrenddel nagyobb mennyiséget igénybe vevő palackozás vonatkozásában is van jócskán fejlesztési tartalék. Hargita megye e tekintetben jóval Háromszék előtt jár, igaz, idén itt is végre beindulhat a fortyogói palackozó megépítése. Tizenegy meghirdetés után nemrég a brassói Evcon Kft. nyerte el a jogot, hogy palackozóüzemet létesítsen Kézdivásárhely határában. Az engedély szerint 2008 végéig beindul a termelés, és két év alatt elérik a havi kétmilllió literes termelési kapacitást.
A jövőt tekintve Nagy József szerint újabb lehetséges tartalékok feltárása is folyik, Háromszéken Nagybacon—Magyarhermány, valamint Sepsibükszád térségében, de Csíkrákoson, Madéfalván is. Viszont hogy Székelyföld mikor lesz legalább európai szinten ,,borvíznagyhatalom", azt nem tudni. A palackozott gyógyvizekkel ugyan betört az európai piacokra, ám az ásványvizek felette jótékony hatását kihasználó gyógyturizmus a harminc-negyven évvel ezelőtti szinten ragadt, a palackozott asztali borvíz pedig alig egy-két százaléka kerül az európai üzletláncok polcaira.
