A március 21-i tavaszi napéjegyenlőségen úgy estünk át, hogy észre sem vettük. Túlpolitizált az életünk, már annak sem tudunk örülni, hogy a nappalok hosszabbak, mint az éjszakák, és fényesebbek, még akkor is, ha a tél ki-kimutatja a foga fehérjét, s egyik percről a másikra becukrozza a márciust.
Mi, erdélyiek azt se nagyon vettük észre — igaz, mások sem —, hogy 1919. március 21-én Kun Béla és csapata — Landner Jenő, Szamuely Tibor, Lukács György s a Cserny József vezette Lenin-fiúk — félelmetes terrort vezetett be, és szörnyűséges pusztítást végzett, amelyet még kibírt volna valamiképp az ország, de ennek a 133 napos rémuralomnak egyenes következménye volt, hogy a maradék Magyarország határait olyanná szabták, amilyen, s amelyet Jan Slota szlovák ultranacionalista fickó, illetve pártvezér (felesége állítólag magyar származású) az ország formájára utalva ,,tehénlepénynek" titulált.
Azt már inkább észrevettük — egyébként még az afrikai lapok is —, hogy Gyurcsány Ferenc az egynaposra rövidített MSZP-kongresszuson, éppen a tavaszi napéjegyenlőség idején kéthetes önfelmondási idővel megígérte, hogy lemond a kormányfői tisztségéről.
Húsvét ünnepét a tavaszi napforduló utáni holdállásokhoz igazítják, de a politikai elemzők egy része szkeptikusan fogadja a hazug ember újabb fogadalmát, az elismert trükkök százai egyikének hiszi, melyek inkább azt láttatják, hogy Gy. F. a pártvezéri főállásból akarja kiválasztani az új kormányfőt és dirigálni az új kormányt. Vannak, akik az MSZP, az SZDSZ s a független képviselők csoportjává hullott MDF összefogásától tartanak, s ha így megszerzik a parlamenti többséget, akkor Gy. F. hősként áll vissza a kormány élére, hisz úgy véli — s ezt másokkal is el akarja hitetni —, hogy nála alkalmasabb kormányfő nincs a szerencsétlen Magyarország vezetésére.
Gy. F. öneltakarodása tehát újabb táncjáték, amelyet most már nem magányosan, önmagának lejt, hanem ország-világ gyönyörűségére.
Bennünket, erdélyi magyarokat ez a színjáték nagyon is érint, mert egy legyengült, a szakadék szélére sodort, a Kun Béla és keretlegényei nyomdokait követő magyar kormányzati politika táptalaj az újabb kisantanti magyarellenes összefogás kialakításához. Egyre több jele van annak, hogy az elnökválasztási, EP-képviselő-választási romániai kampányban újra szerephez jut a ,,magyar kártya", és most fogóddzunk meg: a román államelnök, Traian Băsescu nyíltan hangoztatja, hogy Vadim Tudor szerepkörét a román politikában át kell vennie valakinek.
A csillagászatival egybeeső idei politikai napfordulás ennyi változást hozott, de higgyük azért, hogy csak megérkezik a tavasz melege.
