Vadonatúj prefektusunk be akarta gyűjteni a közintézmények alkalmazottjainak etnikai összetételére vonatkozó statisztikát. De csak saját baját gyűjtötte meg. Lehet, hogy csak a személyes adatok védelmét felügyelő hatósággal rúgja össze a patkót, de az is lehetséges, hogy az Országos Diszkriminációellenes Tanács fogja csóválni a fejét. És mivel tud védekezni prefektusunk, ha megkérdik: miért tette vagy tetette ezt?
Azzal, hogy csak azért szükségesek az adatok, hogy a köztisztviselők aránya olyan legyen, mint a megye etnikai összetétele. Ami ugyebár Kovászna megye esetében 75 és Hargita megyében (ahol szintén gyűjtögettek) 85 százalék a magyarok javára. No, ebből bizony baj lehet, mert a tanács ezt törvényellenesnek fogja tekinteni. Ugyanakkor az etnikai arány javítása céljából bizonyosan bekérette a rendőrség, csendőrség, katonaság adatait is titokban, mert hisz azok titkosak. Ebből is baj lehet. Az adatok ilyesféle gyűjtését nem fogják engedélyezni, de marad még néhány lehetőség a statisztikai adatok begyűjtésére. Tudvalevő, hogy a vér nem válik vízzé, és hogy a különféle nemzetiségű emberek ereiben különböző vér csörgedez. Ezt mindenki érzi magában. Be lehetne vezetni a kötelező vérvizsgát minden alkalmazott esetében. És akkor pontosan ki lehetne mutatni, melyik intézménynél hány román és magyar van. Sőt, egész pontos kimutatást lehetne készíteni, mert olyanok is vannak, akiknek egyik szülője román, másik magyar. Az azt jelenti, hogy az illető félig román és félig magyar. De lehet az is, hogy negyedekkel kell számolni. Mondjuk, a statisztika kimutatná, hogy egy húszfős sóhivatalban tizenkét és fél román, hat és egynegyed magyar, egy fél zsidó, egy fél német és egy negyed cigány van. Ez összesen húsz. De más tudományos módszert is lehetne alkalmazni. Olyant, mint például a névelemzés. Konkrétan: Ioan Lăcătuşu úr — aki állítólag kiötölte ezt a dolgot —, hogy statisztikáját javítsa, lehetséges, hogy Lakatos János néven mint magyar jelentkezett bele. Vagy lehetne használni egy Lombroso nevű úriember tanait is, aki a bűnözés örökölhetőségét is tanulmányozta. Lehet, hogy tanainak alkalmazásával el lehetne kerülni a bűnözésre hajlamosak alkalmazását. Az állami hivataloknál most vissza akarják vezetni, hogy a vezetőket kimondottan politikai alapon nevezzék ki. Ez elég sok gondot okoz, mert a régieknek nem nagyon jön, hogy otthagyják kényelmes, meleg székeiket. Lenne ennek egy sokkal egyszerűbb módja is, mint a mostani leváltásosdi. A szovjet hadseregben és ennek mintájára a béketábor országaiban a rendes tisztek mellett úgynevezett politikai tisztek is voltak. No, most a közintézményeknél is kellene kreálni egy-egy ilyen posztot. Az igazgató maradna igazgató, a választásoktól függetlenül, és ezen felül lenne egy politikai igazgató is, akit a nyertes pártok egyezsége alapján neveznének ki. A következő választásokon más párt nyer, más nevezi ki a politikai igazgatót. Ezek rendes alkalmazottak lennének, de mivel nem kell semmihez sem érteniük, be sem kellene járniuk a hivatalba, hanem csak otthon várnák a fizetésüket. Így nem zavarnák a hivatalok munkáját sem.
