A kommunizmus elítélése, bűntetteinek számbavétele elsősorban a közép- és kelet-európai tagállamok számára fontos, a Nyugat közönybe burkolózva hallgat, távolmaradásával jelzi, nem tartja fontosnak a téma aktualizálását — ez derült ki azon a brüsszeli konferencián és közmeghallgatáson, melyen Tőkés László EP-képviselőnek köszönhetően romániai magyar újságírók is részt vehettünk.
A 2008 nyarán kiadott Prágai Nyilatkozat támogatására, minél szélesebb körű elfogadtatására igyekezett alkalmat teremteni az unió éppen soros cseh elnöksége. A második alkalommal szervezett közmeghallgatás a húsz évvel ezelőtt megbukott kommunizmus rémtetteit idézte fel, és hangsúlyozta: ahhoz, hogy lezárjuk a múltat, fel kell dolgoznunk, ismernünk kell részleteit, számon kell kérnünk a bűnök elkövetőit, és kárpótolnunk kell az áldozatokat.
Nyugat közönye
A szerdai eseménysorozat felvezetőjeként a Romániából érkezett csapat kedden Schöpflin György fideszes EP-képviselővel találkozott, beszélgetett a témáról. A jeles magyarországi politikus meglátása szerint alapprobléma, hogy Európa két — keleti és nyugati — felének más a történelme, s ezáltal tapasztalata is radikálisan más. Ennek következménye, hogy a Nyugat nagy része nem akar tudomást venni a kelet-európai kommunista elnyomásról, igyekszik megvédeni saját múltjára épített jelenét a ,,deviáns" behatástól. 1990 után arra számítottak, a változásokkal a Kelet ugyanolyanná válik, mint ők, de szembesülniük kellett azzal, hogy hiába váltak EU-s tagországokká a volt kommunista államok, nem úgy viselkednek, ahogy elvárták volna tőlük — fejtette ki Schöpflin György. A kommunizmus elítélésének ötletére háromféle válasz létezik: nem törődnek vele, legszívesebben törölnék a történelemből, érdekesnek tartják, de pragmatikusan kívánják kezelni, illetve úgy ítélik meg, nem volt olyan szörnyű, az abszolút rossznak a nácizmust tekintik. Nyugat számára a nácizmus tabu, bagatellizálásnak látják, ha valaki a sztálinizmus rémtetteit a fasizmuséihoz hasonlítja — mondta Schöpflin. Andrei Oişteanu, a bukaresti Társadalmi Párbeszéd Csoport (GDS) tagja, aki előadóként szerepelt a romániai meghívottak között, rámutatott: húsz éve próbálják elmagyarázni, nincs verseny a sztálinizmus és a nácizmus között, minél többet tudunk az egyikről, annál többet értünk meg a másikról. Leszögezte: mindkét rendszert el kell ítélni. Dinu Zamifirescu, a Román Emigráció Intézetének igazgatója kitért arra, hogy a 70-es évektől próbálják megértetni a franciákkal, angolokkal, amerikaiakkal: nagyon erős a hasonlóság a holokauszt és Gulag között. Marius Oprea, a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló Intézet igazgatója szerint konkrét lépésekre van szükség, törvénnyel kell elévülhetetlen bűnökké nyilvánítani a kommunizmus bűntetteit.
A Prágai Nyilatkozat
A Prágai Nyilatkozatot 2008 júniusában fogadták el a cseh szenátusban rendezett konferencián. Aláírta Václav Havel volt cseh elnök, egykori politikai fogoly, Vytautas Lansbergis, Litvánia volt államfője, Joachim Gauck, az egykori keletnémet politikai rendőrség, a Stasi levéltárának volt szövetségi biztosa, számos cseh, lengyel, német politikus, kutató. A kezdeményezők leszögezik: nincs jövőjük azoknak a társadalmaknak, amelyek elhanyagolják a múltat, Európa csak akkor lesz egységes, ha képes egységesíteni történelmét, ha elismeri, hogy a nácizmus és a kommunizmus közös örökség, ha hajlandó őszinte vitát folytatni a múlt század valamennyi totalitárius rendszeréről. A nyilatkozat aláírói szorgalmazzák: ismerjék el emberiség elleni bűntettként a kommunizmus nevében elkövetett bűncselekményeket, az európai országok alakítsanak ki közös álláspontot, és részesítsék azonos bánásmódban az összes totalitárius rendszer áldozatát. Kérik azt is, augusztus 23-át, a Molotov—Ribbentrop-paktum napját nyilvánítsák a kommunista totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává.
A Prágai Nyilatkozat EU-s elfogadása nem egyszerű, nemcsak egyes nyugati képviselők ellenérzése miatt, de a procedúra maga is bonyolult. Az EP-ben vitát kezdeményeznek, és igyekeznek elérni egy határozat elfogadását. Ezt követően az Európai Bizottsághoz kell fordulni, a kezdeményezésnek onnan kell jönnie, hogy hivatalossá válhasson. Néhányan már jelezték — például a francia biztos, Jacques Barrot —, támogatják a kezdeményezést.
Elnyomók és áldozatok
A március 18-án délelőtt Tőkés László által szervezett konferencia és ugyanaznap a cseh elnökség által kezdeményezett közmeghallgatás a figyelemfelhívást szolgálta. Igyekeznek minél több EP-képviselőt megszólítani, érzékenyé tenni a téma iránt. A második alkalommal megrendezett, Szembenézés a kommunista múlttal címet viselő előadás-sorozat ezúttal elsősorban az etnikai kisebbségek és vallási közösségek sajátos problémáit, kommunista elnyomását vizsgálja. Tőkés László előadásában rámutatott: a 2006 decemberében a román parlament által is elfogadott Tismăneanu-jelentés az első hivatalos dokumentum, amely foglalkozik a kommunista rezsim magyarok ellen elkövetett bűncselekményeivel. A jelentés megállapította: a kommunista hatóságok politikája különösképpen hátrányosan hatott a magyar kisebbségre, veszélyeztette nyelvi és kulturális identitása megőrzését, tervszerűen törekedtek a magyarság gazdasági erejének megtörésére — közölte Tőkés László. Kitért arra is, hogy a Tismăneanu-jelentés említést tesz ,,mintegy hatvanezer magyar ajkú csángó nyelvi identitásának elvesztéséről", és rámutatott: ,,a csángómagyarok helyzetét tekintve napjainkban is megfigyelhetőek a kommunista hatóságok homogenizáló politikájának drámai következményei."
Csendes László, a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Országos Tanács elnöke a kommunizmus három korszakát ismertette. Kezdetben a kommunista rendszer a kisebbségeket ,,egyenlőbbnek tekintette az egyenlőeknél", míg utolsó szakaszában szélsőségesen nacionalista és kisebbségellenessé vált. Schöpflin György szerint a kommunizmus nacionalista jellege a Ceauşescu-diktatúrában csúcsosodott. Marius Oprea úgy vélte, sem a kommunizmus, sem a szekuritáté nem tűnt el Romániából, számos egykori tagjuk ma is aktív. Beszámolt arról, hogy 2005-ben létrehozták a Kommunizmus Bűntetteit Kutató Központot, eddig több mint ötszáz esetet tanulmányoztak. Romániában jelen pillanatban kétszáz kutató dolgozik ezen a témán — derült ki Oprea beszámolójából. Elkészült az első tankönyv a román kommunizmus történetéről, és nemrég egy börtönt is megvásároltak, melyet múzeummá kívánnak alakítani. Raluca Grosescu, az Oprea által irányított központ munkatársa arra hívta fel a figyelmet, hogy a büntető törvénykönyv megváltoztatására Romániában most van esély, hisz zajlik az új törvénykönyv vitája. Nagy Mihály történész a magyar történelmi egyházak kommunista elnyomásáról tartott előadást, Kifejtette: az egyházi javak elkobzásának, az egyházak programszerű elnyomásának eredményeit mind a mai napig nem orvosolták. Sezgin Myumyun a bulgáriai török kisebbség erőszakos asszimilációjáról beszélt. Dinu Zamfirescu részletesen szólt a kommunista elnyomásról, kifejtette: a kommunizmusnak sikerült megalkotnia az ,,új embert", a személyiség nélküli, kollektivista robotokat, amelyek minden megoldást az államtól, a párttól vártak, ezzel magyarázta, hogy Romániában az emberek ma is a hatalom gyámkodására számítanak. Andrei Oişteanu, a kommunista és a fasiszta rendszerek közötti hasonlóságról beszélt, úgy véli, nem lehet és nem szabad különbséget tenni a holokauszt és a Gulag között.
Román—magyar vita
Az előadásokat követő vita, beszélgetés során bárki szót kaphatott a teremben. Időközben megérkezett a román EP-delegáció néhány tagja, küztük Theodor Stolojan és Nicolae Vlad Popa is. Tőkés László Davyth Hicks, a Veszélyeztetett Európai Nyelvek központjának vezetője kérdésére vázolta a jelenlegi helyzetet. Elmondta: a kommunizmus idején megkezdett asszimiláció több módon ma is folytatódik. Példaként említette, hogy a csángók magyar oktatása sok helyen akadályokba ütközik, de kitért arra is, hogy az elmúlt tizenkilenc esztendőben a Székelyföldön is folytatódott az etnikai arányok megváltoztatása, ami ellentmond az európai játékszabályoknak. Nicolae Vlad Popa emelt hangon jelentette ki, aki ma azt állítja, hogy elrománosítják a magyarokat, az meghamisítja a valóságot. Sovinisztának és nacionalistának nevezte Tőkés kijelentéseit, választási kampányként minősítette az elhangzottakat. Tőkés László rámutatott: az asszimiláció kétszáz éve kezdődött, különböző időszakokban hol erősebb, hol gyengébb volt. ,,Ma nincs erőszakos asszimiláció, de akik magyarul tanulnak, azok nehézségekbe ütköznek" — mondta. Válaszában megerősítette, hogy a kommunizmus asszimilációs politikája tovább él, például a székelyföldi ortodox és karhatalmi térhódításban. Nicolae Vlad Popa újabb heves felszólalása következett, szerinte a magyaroknak ugyanúgy voltak szekusaik, üldözőik és üldözötteik, a Székelyföldön egyébként is magyarok voltak az első elnyomók, hisz magyarosították a székelyeket — érvelt a román képviselő. Gáll Kinga fideszes EP-képviselő hozzászólása zárta a vitát; ő úgy véli, a régi reflexek továbbélésének példája, hogy a román hatóságok március 15-én megpróbálták megakadályozni Sólyom László magyar köztársasági elnök romániai látogatását.
A konferencia eredményeként a résztvevők nyilatkozatot fogadtak el, melyben egyebek között azt követelik, hogy a képviseleti testületekben ne vehessenek részt olyanok, akik a kommunizmus bűntetteivel, kommunista múltjukkal kompromittálódtak.
A múltat be kell vallani
A csehek által szervezett közmeghallgatás arra is jó példa volt, mennyivel nagyobb figyelmet kap egy téma, ha azt az éppen aktuális elnökség kezdeményezi. A több száz férőhelyes terem zsúfolásig megtelt, s ha délelőtt 40—50-en hallgatták végig a konferenciát, most számos képviselő, asszisztens, érdeklődő követte figyelemmel a több mint négyórás előadás-sorozatot. Jelen voltak jeles európai politikusok, például Jan Figel szlovák európai biztos, Alexandr Vondra cseh miniszterelnök-helyettes vagy Alejo Vidal-Quardas EP-alelnök, több magyarországi fideszes és néhány romániai EP-képviselő. A felszólalók egy része a bűnösök megbüntetését követelte, mások az áldozatok kárpótlását tartaná fontosnak, de kiemelték azt is, nem jobb- és baloldal politikai vitájáról van szó. Camilla Andersson, a Kommunizmus Bűneit vizsgáló svéd intézet munkatársa egy nemrég készült kutatásra hívta fel a figyelmet: a svéd gyerekek kilencven százaléka nem hallott a Gulagról, de 94 százalékuk jól ismeri a holokausztot. Sorin Ilieşiu rámutatott: Románián kívül eddig egyetlen országban sem ítélték el hivatalosan a kommunizmust, ha ez itt lehetséges volt, lehetségesnek kell lennie nemzetközi szinten is — mondotta. Ha minden országban elkészülne egy, a Tismăneanu-jelentéshez hasonló dokumentum, akkor összeállítható egy nemzetközi jelentés is. Felmerült az is, hogy az EU-tagországok parlamentjeinek el kellene fogadniuk a Prágai Nyilatkozatot. Tőkés László előadásában hiányolta, hogy a kommunista bűnöket nem ítélték el egy, a nürnbergihez hasonló perben. ,,Az európai béke, biztonság és stabilitás megköveteli, hogy múltunkat rendezzük. Ebben az értelemben a múlttal szembenézni és megbirkózni korunk categoricus imperativusza" — mondotta.
Akár optimizmusra is okot adhatna az Európai parlamentben lezajlott konferencia és vita a Kelet-Európából érkező számára, csakhogy a háttér- és folyosói beszélgetésekből kiderült: a megbeszéléseken szinte kivétel nélkül volt kommunista országokból származó, elsősorban jobboldali politikusok vettek részt. Szép számmal akadtak, akik elismerték, Nyugat-Európát nem lesz könnyű meggyőzni az ügy fontosságáról, ha egyáltalán sikerül hivatalossá tenni kezdeményezésüket, évek telhetnek el a megvalósulásig. A kommunizmussal 1990-ben, ennek bukása után azonnal le kellett volna számolni. Nem történt meg az, ami a fasizmus esetében, így egykori haszonélvezőinek, az átkos rendszer működtetőinek sikerült átmenteniük hatalmukat, beépültek az új demokráciákba, s ma tűzzel-vassal akadályozzák a számonkérést. A Nyugat pedig, amely bűnös némasággal, olykor cinkossággal viszonyult a kelet-európai kommunista rezsimekhez, ma sem hajlandó szembenézni a múlt e szeletével.
