Évek óta figyelem a Sepsiszentgyörgy központjában éktelenkedő, talán soha működőképes állapotba nem kerülő szállodát, melynek látványa háborús övezetre emlékeztető, szétbombázott épületeket idéző arculatával elveszi a világjáró turisták kedvét a környékünkre való látogatástól. A nyilvánvaló tőkehiány, a megfelelő újjáépítési és fejlesztési stratégiák kimunkálása és azok mérnöki pontossággal történő követése hibát szenvedett valahol. Az egész „panoráma" egy végelgyengülésben szenvedő vállalkozás állapotának társadalmi bírálata vagy karikatúrája, és a város lakosságára nézve rettenetesen lehangoló.
Ezért is tartottam fontosnak, hogy az itt következő hotelfinanszírozási ötleteket ismertessük. Ki tudja, még megeshet, hogy egyszer csak újra használhatóvá válik mindannyiunk számára a sepsiszentgyörgyi Árpád vezér, illetve a Bodok Szálló is.
Szállodaipari profik, de laikusok is sokan tudni vélik, hogyan kellene sikeresen működtetni egy szállodát, és bár sokan szeretnének bizonyítani és megmérettetni, csak keveseknek van annyi pénzük, hogy saját szállodát vásárolhassanak.
Egy osztrák vállalkozó, Stephan Walt most azt hirdeti az interneten, hogy húszezer személyt keres, akik hajlandóak lennének évi 99 euró tagdíjat fizetni azért, hogy közösen saját szállodát vásároljanak, és annak virtuális társigazgatói lehessenek.
Walt úr, aki maga is profi turisztikai szakember, tisztában van azzal, évi 20 000 x 99, azaz kétmillió euró kevés ahhoz, hogy a jelentkezők divatos üdülőhelyen vásároljanak szállodát, de azt állítja, hogy az osztrák szállodaiparban az átlagos saját tőkearány 5—10 százalék, vagyis ez a pénz elegendő lenne ahhoz, hogy a bankok és eladó szállodák tulajdonosai leüljenek tárgyalni velük szálloda eladásáról/vételéről.
Walt úr nem a már mifelénk ismert timesharing-akcióhoz keres befektetőket, vagyis a jelentkezők nem szereznének továbbadható és bérbe adható tulajdont a leendő szállodában, és nem kell horribilis összegeket fizetniük, hanem egy teljesen új finanszírozási rendszerben való részvételt kínál, amely az ún. crowdfunding (tömegek által történő finanszírozás). A tagdíjat befizetők tulajdonjogot ugyan nem, de adott kérdésekben beleszólási jogot (ha van szabad szoba), olcsó szállást, kedvező spa-használati, fogyasztási lehetőséget és ellenszolgáltatásokat kaphatnának vendégszerzésért. Walt úr példaként említi, hogy a tagok javaslatokat tehetnek pl. koktélreceptekre, hogy milyen legyen a szálloda emblémája, koncepciója, milyen színű legyen a függöny stb. A tagok csak szavazásra bocsátott kérdésekben szavazhatnak, és csak „drukker" státust kapnak. Nincs kötelezettségük, nem viselnek felelősséget és kockázatot, velük szemben nem érvényesíthető kártérítés és peres követelés. A webközösség egy valódi kft.-t hozna létre, melynek feladata lenne a menedzselés és az alkalmazottak felvétele, és ez a kft. viselné a vállalkozói kockázatot. Állítólag neves osztrák szállodaipari szakemberek alkotják majd a létrehozni kívánt kft.-ben a menedzsmentet, de amíg nem dől el, hogy összejön-e a kritikus tömeg, kilétük egyelőre szakmai titok.
A tömegek által történő finanszírozási modell csak a szállodaiparban számít újdonságnak. Ausztráliában például tömegek vásároltak sörgyárat (Blowfly), melyhez rövid idő alatt 16 000 regisztrálót találtak, és a vállalkozás gyorsan oda jutott, hogy ma már a tőzsdén jegyzik részvényeit. Ezen felbátorodva jelenleg Chicagóban keresnek ötvenezer jelentkezőt a Beerbankroll sörgyár létrehozására, akiknek fejenként ötven eurót kellene fizetniük. Míg Ausztráliában részvényeket kaptak a regisztrálók, Chicagóban jutalompontokat kapnának.
Egy ökoszörfruha-gyártó és kereskedelmi vállalkozás jelenleg húszezer befizetőt keres szörfruházat gyártásának finanszírozására. A leghíresebb sikertörténet a MyFootballClub vállalkozás Angliában, ahol ötvenezer tag fizetett be fejenként 35 fontot hetek alatt egy futballklub megvásárlására. A tagok minden edzést megnézhetnek videón az interneten, és dönthetnek arról, hogy a klub mely játékosokat adja el és vegye meg, s ki legyen az edző. Az osztrák szállodavásárlási terv kezdeményezője is ezt nevezi meg példaként. Az angliai sikeren felbuzdulva most Bulgáriában keresnek tízezer rajongót ahhoz, hogy megvásároljanak egy kosárlabdacsapatot, itt a szurkolóknak fejenként csak évi húsz eurót kell fizetniük.
A zenerajongók sem maradtak ki az újfajta lehetőségekből, Angliában tömegfinanszírozással jött létre a Sellaband zenei produkciós vállalkozás, amely fiatal zenei tehetségeknek ad lehetőséget saját CD-gyártásra, a tagok a haszonból részesedést kapnak, és aktívan részt vehetnek a piacépítésben.
Ezek a bankok és pénzügyi közvetítők közreműködése nélkül, a lakosság lelkesedésével létrejövő új finanszírozási formák olyan népszerűek lettek, hogy már külön blog is indult, amely csak tömegfinanszírozásos projektek bemutatásával, elemzésével és állandó figyelésével foglalkozik.
Walt úr azt állítja, hogy ez a szállodaiparban forradalmian újszerűnek számító módszer szerinte a legideálisabb módszer vendégszerzésre és a vendéghűség biztosítására, és máris speciális informatikai módszeren dolgozik a tagok szavaztatására, a befizetések és tagok által történő szobafoglalások kezelésére.
(Forrás: http://www.own-hotel.com,%20best-practice-business.de/blog, http://www.gecseikatalin.webzona.hu/)
