Nekem valóban úgy tűnt, hogy kertészünk jó ízlése, szépítő szándéka és szakmai elkötelezettsége folytán az évente, kora tavasszal megjelenő fehér, kék, sárga apró, csokorban díszlő növények ránk mosolyognak, és mi nem tehetünk mást, visszamosolygunk e kedves növénykékre.

A sáfrányok (Crocus nemzetség) a nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó egyszikű növények. Nem csak tavasszal élénkítik tisztásainkat, mezőinket, hanem ősszel is (C. sativus, C. banaticus, C. speciosus).

Valamennyi kékeslila, s ezért a hozzájuk hasonló őszi kikericcsel sokan összetévesztik. A kora tavaszi fajok, a fehéres vagy kékeslilás tarka sáfrány (C. reticulatus), vagy a nálunk is előforduló fehér sáfrány (C. albiflorus) inkább hegyi faj. Az ültetett, kerti fajok, a C. flavus sárga lepellevelű, míg hibridjei lilák, fehéresek. Ezek díszítik városunk gyepes zöld szigeteit, ahol előbb kis csoportokban a virágok, majd a keskeny levelek jelennek meg.

Az 5—12 cm magasságú virágok a napos tisztásokat kedvelik, hagymagumóikat szeptember-októberben ültetik 5—8 cm mélyre. Minden évben a tavasszal ,,elhasznált" idős gumó úja(ka)t képez, és lennebb ,,viszik" a gyökerek a talaj nedvességtartó rétegébe.

Valamennyi alkalmas és ajánlott sziklakerti növényként. Rovarbeporzású mézelő növények.