Aligha, mert először is elmaradt a jól és értelmesen előadott beszámoló, az volt az érzésem, hogy ezt az egészet unja az előadó (a 41 év alatt még egyet hallottam ilyen gyengét, a tavalyit, azt is unta az előadó, azt is a rendszertelen, szertelen kapkodás jellemezte); másodszor, mert mindössze 18 résztvevője volt a gyűlésnek, ebből kilenc belső (az igazgatóság és az MSC dolgozója), ha az újságírókat és a két küldöttet leszámítjuk, nemigen maradt, aki megvitassa azt, ami 2008-ban a sportigazgatóság feladata lett volna, azt, amit tennie kellett volna. Az a két-három, vitára hivatott ember minden bizonnyal azzal számolt, hogy felesleges minden szó, mert a tavaly elmondottaknak sem volt foganatja... Az eredményekről — melyeket felsorolt a beszámolót előterjesztő sportigazgató — hadd ne beszéljünk sokat, hiszen nemzetközi téren mindössze 5 arany-, 6 ezüst-, 5 bronzérem került a megye trófeagyűjteményébe, s ez a számsor úgy jött össze, hogy beszámították a Balkán-bajnokságokon szerzett plecsniket is. Balkán-bajnokság — Istenem, sokszor nem éri el egy országos bajnokság színvonalát. Ráadásul a fenti tizenhat érmet négy sportág — karate, atlétika, asztalitenisz, lovaglás — szállította. Itt azért hadd tegyek egy kitérőt: a sportigazgatónak is tudnia illik, hogy nem a pekingi olimpia jelenti megyénk sportéletének részvételi csúcsát, hiszen 1996-ban Atlantában is három sportolónk volt, három atlétánk (Florin Ionescu, Ovidiu Olteanu és Stela Olteanu), aki Sepsiszentgyörgyön készült edzőtáborokban, majd a jubileumi olimpiára, tehát Peking csak kiegyenlítette a korábban felállított részvételi csúcsot. Aztán a Székely Mikó Kollégiumnak is van egy hasonló részvételi csúcsa, az 1928-as amszterdami olimpián ugyanis három volt mikós diák — Péter László, Dávid József és Reznek Jenő — vett részt... Valamivel jobb a mérleg az országos bajnokságokon és a Román Kupa-viadalokon: 42 arany-, 38 ezüst-, 52 bronzérem. Na most, ha elkészíti évi mérlegét a megyei tanfelügyelőség, és a fenti mellé állítja, akkor mindjárt elkeseredünk, mert a felnőtt korosztálynak — ez tartozik tulajdonképpen a sportigazgatóság közvetlen hatáskörébe — nagyon kevés érme marad.
Azt mondta a sportigazgató, hogy intézménye 2008-as tevékenységi programja három fő témakörre alapozott: teljesítménysport, tömegsport és sportbázis. Tényleg volt három olimpiásunk, három-négy világ- és Európa-bajnokságon szerepelt sportolónk, de összességében nézve a dolgokat, teljesítménysport területén csak asszisztált a szuperligás kézilabdacsapat búcsújánál, az újdonsült A-osztályos kosárlabdacsapat országos élvonalba történő berobbanásánál, atlétikánk mélyröpténél; tényleg átadásra került két sportterem (Csernátonban és Bükszádon), a sporttanács udvarán elkészült egy műfüves minifocipálya (egyet még épített az MSC is); ami pedig a tömegsportot, annak rendezvényeit illeti, el kell mondanom, hogy egy sem a sportigazgatóság ötlete, kezdeményezése — szerencséjére örökölt egy jól menő, tömegeket megmozgató minifocit, egy városi kosárlabda-bajnokságot, van egy nagyon aktív Gáll Lajos Futókör, egy Alpin Sportegyesület, egy nagyon aktív városi sportvezető, a kézdivásárhelyi Kocsis Zoltán... —, amivel dicsekedhet, az a serlegek és érmek szállítása. Ez is valami, elvégre hasznosan költötte el a sportra szánt pénzeket...
Na szóval, lett volna, mit megvitatni, megbeszélni, de senki nem akart szót kérni. Kivételt képeztek a küldöttek. Az ifjúsági és sportminisztérium küldöttje igyekezett is jó színben kihozni a megye sportéletét, de minden fáradozásával nem tudta megmondani, tulajdonképpen hányadik helyen is állunk abban az országos rangsorban. Kitért viszont egy érdekes dologra: a jövő civilizációja a tömegsportot helyezi előtérbe, és nem véletlenül, hiszen a sport egyre nagyobb teret kap az egészséges életmódban, az egészség megőrzésében, a betegségek megelőzésében... Fel vagyunk-e erre készülve? Fel lehetünk-e, amikor az amúgy is eléggé szegényes sportbázishálózatunkat képesek vagyunk törvénytelenül is tovább sorvasztani? Két példát említett: a műjégpályát és a stadion edzőpályáján épített üres parkolót... Nagyon szerettem volna hallani, mit mond erre a polgármesteri hivatal képviselője, de hiába, az illető nem tette tiszteletét. Vagy azért, mert nem hívták meg — mert mással nem tudom megmagyarázni magamnak azt, hogy miért nem jött el egyetlen városi önkormányzat képviselője sem —, vagy azért, mert félt az esetleges kérdésektől... Képviseltette magát viszont a prefektúra. Képviselője, hadd jegyezzem meg, nem kápráztatott el okos hozzászólásával. Nem bizony.
Végkövetkeztetésként hadd idézzem egyik résztvevő szavait: Talán többet vártál? Fogd vissza magad, s kezdj el már most megbarátkozni a gondolattal: a jövőben még rosszabb lesz, hiszen a tudás- és ötletszegény vezérkar mögé felsorakozik a gazdasági válság is.
