Semmit sem értettek meg a torjai RMDSZ-es tanácstagok az SZNT autonómiaküzdelméből — ezt bizonyítja szerkesztőségünkbe eljuttatott replikájuk. ,,Feltűnési viszketegségben szenvedő tanácstagok szeszélyének", ,,szeleburdi" akciójának nevezik a népszavazás kiírását célzó helyi határozatot, melyet nem hajlandóak megvitatni, ,,csak azért, hogy a prefektus visszadobja". A torjai RMDSZ ,,józan gondolkodással, megfontolással" viszonyul az autonómiához, és igyekszik mindenkit biztosítani: ha valamelyik település kikiáltja az autonómiát, Torja elsőként csatlakozik.
Az elmúlt években oly gyakran hangoztatott, főleg román, de sokszor RMDSZ-es érvelés köszön vissza a torjaiak leveléből. Az SZNT vezetői hiába tisztázták számtalanszor, lapunk hasábjain fölöslegesen jelent meg több ízben, miről szólna, miért fontos a népszavazás kiírása, kényelmi, esetleg politikamentesnek álcázott politikai okokból, több önkormányzat elzárkózik a lépéstől. Ez a kezdeményezés éppen az emlegetett és hiányolt egységes fellépésről szól. Nem arról, hogy lesz referendum, hanem arról, hogy ezt minden székelyföldi önkormányzat igényli, a prefektusi támadás pedig alátámasztja: a román állam nem teremt lehetőséget még az igény kinyilvánítására sem. Ez alapvető emberi jog lenne, melynek megsértése hazai és nemzetközi fórumokon jól használható érvként kamatoztatható. Természetesen, csak egy a számos lépés közül, de ha a székelyföldi önkormányzatok jó része még ezt sem hajlandó megtenni, bizony kimondható: akadályozzák az autonómiaküzdelmet. Nem tíz-húsz tanácsnak kell elfogadnia a határozatot, hanem az összesnek, akkor lenne valóban hatásos a kezdeményezés. Ezt azonban úgy tűnik, sok helyi vezető nem akarja megérteni.
Ki okolható mindezért? Az egyének szűklátókörűségén túl a romániai magyar politikum, amely kampányszerűen használja az autonómia kérdését, de a konkrét cselekvéstől elzárkózik. Az RMDSZ az elmúlt egy évben nyíltan nem ellenezte az autonómia-népszavazást, de bűnös hallgatásával tulajdonképpen akadályozta azt. Markóék csak elvileg bizonyultak nyitottnak, a gyakorlati lépések felkarolása eddig valahogy sohasem volt időszerű. Nem csoda hát, ha hűséges helytartóik nem akarnak, nem mernek semmit tenni. Közös stratégiát, cselekvést kérnek számon, amikor éppen ők vonják ki magukat ebből.
Új fejezet nyílhat az autonómiaharcban, ha a múlt héten frissen létrehozott munkacsoport valóban komolyan veszi feladatát, és nem csak az EP-kampány idején foglalkozik a témával. Ha az RMDSZ, az EMNT szakértői kidolgozzák a stratégiákat, egyeztetik a törvényeket, összehangolják elképzeléseiket az SZNT-vel. Egységes fellépés szükségeltetik, hisz bármennyire ,,szeretnék" a torjaiak, az autonómiát nem lehet kikiáltani. Legfeljebb hosszú, nehéz küzdelem árán kiharcolni úgy, hogy mindannyian elvégezzük a ránk váró feladatot.
