Hozzám csapódott annak a híre, hogy milyen elképzelések vannak Háromszék természetvédelmi területeinek valós védelmére, és hogy ez ne csak szóhasználati legyen, hallom továbbá, hogy turisztikai, tudományos és kulturális értékeinket tennék közkinccsé, állítanák a természettudományos megismerés szolgálatába. Drukkolok, hogy megvalósuljanak, s legyenek őrtornyok is, ahonnan gyönyörködni lehet a táj szépségében.
Nos, ezek az őrtornyok juttatják eszembe, hogy a Duna-delta félmillió hektáros területe világviszonylatban is kiemelten védett terület. (A védelemnek különböző fokozatai vannak, én most csak a „szigorúan védett" tájakra gondolok.) Építettek ott is őrző-védő tornyokat, hatalmas költséggel, mert a kőolajfúró szondához hasonló fémvázas építmény létrehozása nem kis pénzbe került az UNESCO-nak.
A helybeliek kezdetben idegenkedtek a tájidegen őrtornyoktól, mert ennek a fémvázát elcsórni sem lehetett, mint a Deltaszentgyörgy felé tervezett magasfeszültségű vezeték huzaljait. Aztán rájöttek, hogy a védelmi őrtornyok nagyon hasznosak lehetnek számukra. Ezekről az is megfigyelhető, hogy nem jönnek-e a környezetvédelmi vagy más, az orvhalászok számára nemkívánatos hatóságok emberei. A szigorúan védett Belciug-tó tájékán, az őrtorony lábánál hömpölygő folyamágon éjszaka villanyárammal „üttették" a halat. Úgyhogy a magas költségekkel kiépített védelmi rendszer maga ellen fordult, olyan sorsra jutott, mint mikor az ellenség elfoglalja a várat, s onnan annak egykori védőit támadja.
Mindezzel azt akarom mondani, hogy a természetvédelmi rendszert legelőbb a fejekben kell kiépíteni. Az emberek gondolkodásába, viselkedésébe kell elültetni vagy visszaültetni. Erre jó példa a Vargyas völgye, amelyet az Elveszett Világ Barlangász- és Természetvédő Egyesület véd, takarít. (A rossz hírek szerint országos hatóság működése és a jóváhagyások hiányában ez az őrző-védő szolgálat meg is szűnhet.)
Szomorú például a Rétyi Nyír düledező-korhadó védőkerítésére, a homokbányászásra nézni. Nemrég a Nyergestetőn láthattuk, hogy a széltörés révén elpusztult büszke fenyves helyébe ültetett csemetéket hitvány emberek lelegeltették. Szigorú törvények és szigorú ellenőrzés kellene, s a természet eme gyilkosainak nemcsak a juhait kellene behajtani, hanem a juhászt, a csobánt is pakulárostól. Székelyföldön elő kellene venni a régi falutörvényeket. És ha nem is vágnák le a fél karját a természetet megbecstelenítő kártevőnek, de az állatait el lehetne kobozni.
Óvodáskortól az aggastyánkorig a családban, iskolában, a felnőttek közösségi életének minden közegében védett területként kellene viszonyulnunk környezetünk minden porcikájához.
