A Diszkriminációellenes Tanács azért marasztalta el a könyvtárigazgatói versenyvizsgát kiíró megyei tanácsot, mert feltételei közé bevette a magyar nyelv ismeretét is, s bár a határozatnak jogi következménye nem lett volna, elvi okokból a tanácselnök megtámadta az elmarasztalást — a bíróság viszont visszautasította fellebbezését. A keretszabály viszont csak a minimális elvárásokat rögzíti, ehhez hozzátenni a versenyvizsgát kiíró hatóságnak joga van — ilyképp az egész pereskedés tulajdonképpen másról szól. Tamás Sándor szerint arról, hogy a prefektus nem tudja lenyelni, őt a bukaresti kormány ültette székbe, a megyei és városi önkormányzatok vezetőit viszont a helyi lakosság választotta meg. Hiába viselkedik úgy, mint aki a megyét vezeti, neki nem az a dolga, csupán a törvényesség felügyelete — figyelmeztetett a tanácselnök, aki jól felkészült, tehetséges jogásznak tartja Codrin Munteanut, és azt várta volna el tőle, ajánlja fel segítségét a megye előrehaladásának érdekében. Ehelyett azonban csak támad, csak árt Háromszéknek.

És a sors fintora, avagy a falnak is füle van mondás örök érvényűségének bizonysága, hogy miközben sajtótájékoztatóján Tamás Sándor a prefektusról fejtette ki véleményét, telefonján a kormánybiztos hívta. A beszélgetésről a tanácselnök annyit árult el: Munteanu felajánlotta együttműködését...