megmutatjuk, mit tudunk,

vízbe szánt a csónak orra,

nyúl-fülünk az orr-vitorla,

halihó, halihé!

szállunk a tyúkól felé.

Fűzfa Terka, jó napot,

szép húsvétvasárnapot!

Látjuk rajtad, Fűzfa Terka,

ágad csupa fűzfabarka.

Adj hát barkát, Terka drága,

húsvéti a barka ága.

Nyiszi! Állj meg a tyúkólnál.

Mi lenne, ha kiugornál?

Kérj a tyúktól friss tojást,

hófehéret, óriást,

majd befestjük szép pirosra,

zöld pettyesre, kék csíkosra.

Ki kopog az ól falán?

Hívd a csirkét, Nyúl-mamám!

Így lesz nékem jó napom:

csibe csipog csónakon.

Indulj, Nyiszi, rajta, kész!

Bátor Nyúl a tengerész!

De ki ugrál ott a réten?

Bárány Bandi hófehéren.

Karcsú láb és tejszín bunda,

gyere, Bandi, csónakunkba!

Mennyi minden van a bárkán!

Bárkán ül már Bandi bárány,

bárkán csirke, bárkán barka,

mert a Nyúl most így akarta.

Húzd be azt a fül-vitorlát,

partnak told a bárka orrát,

most kiszállunk, hol a festék?

Tojásfestés: kötelesség.

Nézd, a csónak de ügyetlen,

így nyulatlan és fületlen.

Mennyi munka vár a nyúlra!

Nyiszi lassan megtanulja.

Tojás héját, azt ne törd be!

Be ne ess a kék bödönbe!

Hogyha mindet befejezted,

elvisszük a gyerekeknek.

Lackó mondja: Kelj fel, Évi,

minden sarkot meg kell nézni.

Ágy alatt vagy pad alatt

nem láttál itt nyulakat?

Az ablakot kinyitom:

nincs hajó a patakon?

Mondja Évi: Jaj, a bárkán

elment már a Nyúl, a Bárány,

de a tojás, nagy halom,

itt maradt az asztalon,

kidíszítve teli tállal

tulipiros tulipánnal.