Ha valaki megkérdezne egyet a moldovai tüntetők közül, hogy ami náluk folyik, az forradalom-e vagy nem, akkor arra olyan választ kaphat, hogy: ha nem is forradalom, de forr a dühöm! Pár évvel ezelőtt még dúlt a szeretet Románia és a Moldovai Köztársaság között. Virághidat fektettek a Prutra.
De hol van már a tavalyi hó? Elolvadt, és elsodorta a szeretet virágit is. Most nekünk sem marad más hátra, mint kiszárítani a Prutot, hogy eltűnjön a határ a két román ország között. Jó is lenne, ha sikerülne száraz lábbal átkelhetővé tenni a medret, mert most a jelenlegi kisinyovi vezetők még a kő- és vashidakat is elvitetnék a Prutról. A Moldovai Köztársaság a diplomáciai hidakat is kezdi felégetni. Lehet, azt fogják mondani, hogy ők is szeretnek minket, és ha mi is bizonyítani akarjuk azt, hogy szeretjük, akkor bár a Szeretig csatoljuk oda Moldvát. Ezzel Oroszország is egyetértene. A Romániával való egyesülést nem csak az oroszok, hanem a moldávok nagy része sem óhajtja. A Dnyeszteren túliak meg pláne nem esnek transzba az ötlettől. Közben zajlik a diplomáciai háború. Voronyinék mindent Romániára akarnak kenni. Kiutasították a román nagykövetet Moldovából. Letartóztattak újságírókat, fiatal tüntetőket. Ráadásul állítólag verik is őket. Bevezették a vízumkötelezettséget a román állampolgárokkal szemben. Most állhatunk moldovai vízumért sorban. Már rég mosolyszünet van. Ideiglenesen a Barátság vonatot is felfüggesztették. Ha ilyen vezetőket választott magának a moldovai nép! Azt mondják, a nosztalgia miatt. Visszasírják azokat az időket, amikor még a lakásért, villanyért, fűtésért, telefonért csak jelképes összeget kellett fizetni, és a benzin majdnem ingyen volt. Arra gondolhattak az emberek, hogy ha a kommunista Vladimir Voronyinra szavaznak, akkor azok az idők is vissza fognak térni. A mi EBESZ-biztosunk is ott volt, és megállapította, hogy nem volt megállapítható számottevő szabálytalanság a választásokon. Most újraszámlálják a szavazatokat. Meg merem jósolni, hogy számottevő eltérés nem lesz. Mert akkor nem engedték volna meg. A tüntetők kezdetben 12—13 éves forma gyerekek voltak. Ők nem szavazhattak, de várták a változást. Aki meg szavazhat, az nosztalgiázik, és úgy szavaz, ahogy szavaz. Aztán a többiek élvezhetik a többségi szavazók voksának eredményét. Eszik a kefét és isszák a levét. Akár Magyarországon. Ígéreteik miatt négy évre megválasztják őket, aztán majd négy év múlva ismét ígérgetnek egyet, és ismét megválasztják. És így tovább. Nálunk is azért szavaztak olyan sokan a jelenlegi kormánypártokra, mert például ötvenszázalékos fizetésemeléseket ígérgettek. Most meg azt mondják, a jövő télen, illetve majd ha fagy, s hó lesz nagy: januárban. Csak az a baj, hogy mostanában enyhék a telek, és hó sem igen van. Valami módszert azért csak ki kellene találni arra, hogy azok, akik nem úgy szavaztak, ahogy a többség, valami felmentést kapjanak annak intézkedései alól!