Vészjelzésként értékelhetőek a kolozsvári Kvantum Research közvélemény-kutató intézet felméréséből azok az adatok, miszerint jóval borúlátóbbak a háromszékiek, mint az Erdély más vidékein élő magyarok. Mert minden bizonnyal nem valamiféle genetikai oka van az itt élők pesszimizmusának, nem a székely ember természetéből adódik, hogy rosszabbnak ítéli meg helyzetét, kilátástalannak látja jövőjét, sokkal inkább az elmúlt évek tapasztalatai állnak a kételyek mögött.
Amelyek, valljuk be, valóban nem túl reményt keltőek. Nem véletlen, hogy a munkahelyteremtést, az útjavítást, az életkörülmények javítását várják el az RMDSZ-től. Az elmúlt években ugyanis nem sikerült kimozdítani a holtpontról a régiót, az ország általános gazdasági fejlődése vajmi kevéssé érződött Háromszéken, s bár történt infrastrukturális beruházás, iskolákat újítottak fel, vízhálózatokat építettek vidéki településeken, a megyében rengeteg a járhatatlan út, a mezőgazdaságból élők továbbra is kiszolgáltatottak az időjárás szeszélyeinek, termékeiket alig tudják értékesíteni, a vidék turisztikai lehetőségei jórészt kiaknázatlanok. Jelentősebb befektetés alig történt, megyénk kullog a munkanélküliségi arányról szóló statisztikákban, a fizetések pedig jóval az országos átlag alatt maradtak.
Az sem véletlen, hogy a tavalyi parlamenti választásokon Háromszéken jegyezték az egyik legalacsonyabb részvételi arányt: a szavazók távolmaradása a lakosság kiábrándultságát, bizalmatlanságát tükrözte a politikummal szemben. A felmérés adatai tehát többnyire igazolják azt, amit a részvételi arány alapján gyanítani lehetett: a háromszékiek többségének elege lett a be nem váltott ígéretekből, az üres politikai csatározásokból, kevesebb beszédet, több cselekvést akarnak.
Éppen ezért óriási felelősség zúdul a frissen megválasztott önkormányzati vezetők, politikusok nyakába, a háromszékiek üzenete ugyanis egyértelmű: eredményeket akarnak, fejlődést, jobb életkörülményeket, hatékonyabb érdekképviseletet szeretnének. Kifogásokra, mentségekre pedig nem kíváncsiak többé.
