Nagy általánosságban számolva egy meghirdetett állásra négy jelentkező jutott ― 225 munkahelyre 1028 pályázó ―, de a valóságban sokkal egyenetlenebb a kereslet és a kínálat: csak minden tizedik munkavállaló távozott némi reménnyel. Hét szerződés helyben megköttetett (öt szakképzetlen munkás, egy kőműves és egy ács ért révbe), és 89-en jutottak el a próbamunka lehetőségéig.

Meglepetésként hatott, hogy elkerülték a készruhaipari asztalokat (noha itt volt a legtöbb szabad hely, és nem csak nagy gyáraknál, hanem kisebb szabóműhelyekben is), de nagyobb érdeklődés mutatkozott a szolgáltatások, turizmus, kereskedelem, biztosítások, gépkocsi-vezetői állások iránt; a várakozásokkal ellentétben ígéretes fellendülés tapasztalható az építőiparban, de az átképzésben inkább a különféle gondozói tanfolyamokra iratkoztak volna be. Felsőfokú végzettséget követelő poszt csak négy akadt, Kelemen Tibor munkaerő-ügynökségi igazgató szerint a diplomások már önállóan helyezkednek el, nincs szükségük közvetítésre. A munkahelykeresők zöme fizetett munkanélküli, legnagyobb arányban 45 év felettiek, tízből hat férfi. És hogy nem pusztán időtöltésből vettek részt a börzén, hanem valódi szükségből, azt az is jelzi, hogy a bejárat előtt felállított olcsóruhanemű-kereskedésnél alig fogyott el valami.