Szabó Kati Sportcsarnok, 65 néző (megszámolva). Játékvezetők: Adrian Nacu és Adrian Rucoi (Marosvásárhely) — láttunk már objeltívebb párost is. MSC: Comşa—Şerban 2, Molnár 1, Tankó 3, Lőrincz 4, Szakács 4, Mátyás, cserék: Ambrus 2, Ciobanu 3, Adiaconiţei 3, Piatra Neamţ: Raica—Slavila 1, Stan 11 (7 büntetőből), Ghidarca 11 (5 büntetőből), Paval 4, Apetroaie 1, cserék: Mreana, Slabila, Rusu 1, Rotaru 1. Büntetőpercek: 12—10. Hétméteresek: 4—13 (értékesítve: 3—12).
Papírforma szerint sem nekünk állt a mérkőzés, ennek ellenére az első félidőben egyenlő ellenfele volt együttesünk az összeszokottabb, rutinosabb vendégcsapatnak. A félidő 25. percében hétgólos volt a vendégek előnye (6—13), aztán következett egy fergeteges MSC-hajrá, melynek következtében az eredmény 13—15-re módosult. A leányok megmutatták, hogy mire is képesek. Jelezték, hogy megérdemlik a róluk való gondoskodást, a megígért és meg nem adott támogatást. És nem csak a játékukért — mondogatták a szünetben többen is —, hanem egyszerűen azért, mert szentgyörgyi adófizetők gyerekei! Jó lett volna, ha hallják ezt az illetékesek.
Szünet után jó hét percig még állták a harcot a leányok, aztán fokozatosan visszaestek. A szorosabb eredmény (hangsúlyozom: a szorosabb eredmény) elmaradásáért a játékvezetők is tettek. Az ellenünk megítélt 13 büntetőnek közel fele (6) erőszakos betörés volt, tehát javunkra kellett volna fütyölni. Hiába na, mi Sepsiszentgyörgy nevet viselünk, az ellenfél pedig Piatra Neamţ volt... Mindent összegezve: nincs ok az elkeseredésre, leányok! Az igazi csapattá válás jó útján jártok! Csak éppen érzékeljék ezt és értékeljék az illetékesek.
(áros)
