A címbeli kérdésre a főkorifeusok legszívesebben azt a választ adják: sohase. De se rajzóra, se ének-zene óra, egyik se eme ,,potyatantárgyakból". Ezek a testünket, lelkünket, értelmünket, szépérzékünket fejlesztő stúdiumok fölöslegessége csak egy ideje, amolyan átkosbeli örökségek. Mert valamikor, az én időmben ugyancsak fontos tantárgyak voltak.
De maradjunk csak a testnevelésóráknál. A híres-neves Római Katolikus Főgimnáziumban, a mai Báthoriban Kolozsváron a nap reggeli ,,üdítő" tornával kezdődött az iskola udvarán, majd jött órarendszerben a szakszerű testfejlesztő tornaóra a jól felszerelt tornateremben, nem annyira a sportágakra, mint inkább valamennyi izmunkat gyakoroltató módon. Egyébként a sportok némelyike előnyt élvezett, például a vívósport, az asztalitenisz, sőt, a dzsiudzsicu is, de mindenekelőtt a szertorna. Minden iskolai év végén emlékezetes bemutatóra került sor az iskola udvarán, ahol Ozorai Lajos neves tanárunk fehér trikós fiai a szülők jelenlétében bemutatták tudásukat, Az akkori iskolánkból sok neves tornatanár, vívó, tornász, atléta került ki.
Abban az időben nem terjedt el járványszerűen a felmentő orvosi és szülői igazolások szokása. Ugyancsak komolyan kellett az iskolaorvosnak igazolnia a végleges felmentést. Ha a címbéli kérdésre felelnem is kellene, csak annyit mondanék: ilyen legyen a testnevelésóra, s akkor talán némileg ellensúlyozná a korán elhízott, számítógépfüggő fiatalok egyre romló egészségi állapotát!
