...a vékony s egyre vékonyodó pénztárcák ellenére a lacikonyhások s alkalmi árusok sem panaszkodhatnak, a pénteki s szombati eső ellenére a szabadtéri koncerteken a különböző műfajok rajongói százával s ezrével tomboltak, a földrengést meg legtöbben a belső szerveket állandó rezgésbe hozó dübörgéstől meg sem érezték, a színházi előadáson is csak a rendező rebbent össze, színészei valóságos hősökhöz méltóan rezzenéstelen arccal játszottak az ingó-rezgő deszkákon, folyt idén is a sör hektóra, és fogyott a csórékolbász számolhatatlan mennyiségben, kezekben vásárfia, egekben elszabadult lufik sokasága (ahogy ez már csak lenni szokott), kinek-kinek jó zene profi hangszereléssel, kiöregedett és örökfiatal sztárokkal, vécé még a színház kapualjában is, az Erzsébet park viszonylag épségben megúszta, valakinek még arra is gondja volt, hogy a Romtelecom ronda romját valamelyest álcázza, s hogy a találkozások ünnepévé sikeredett-e, azt nem tudom, de sok ismerős beszédű idegent láttam a három nap alatt, s aztán tegnap este, Koncz Zsuzsa koncertjén a legnagyobb tömeget, amely valaha is Sepsiszentgyörgyön összegyűlt, s mely sokaság joggal tapsolt az arctalan, soha megunhatatlan s idén fényjátékkal is gazdagabbá lett tűzijátéknak.

S ha a Szent György-napok a város legkiemelkedőbb eseménye, időszámításunk hozzá igazíthatjuk, mondván: még egy év eltelt...