Már nagyon sürgős lett a kormánypártoknak az úgynevezett dekoncentrált hivatalok és sóhivatalok vezetőinek leváltása, mert a választások után eltelt majd’ fél év, és a nyertesek nagy része még mindig nem nyerte el méltó jutalmát. Ez rettenetes! Hát ezért harcoltak és nyertek, hogy semmi hasznuk ne legyen belőle? Ezért sürgőssé vált a probléma gyors megoldása.
Olyan égető, hogy azt a törvényhozás által, ami időigényes, nem lehet orvosolni. Ezért sürgősen sürgősségi kormányhatározatot kellett hozni a minél sürgősebb megoldás érdekében. És lőn. Egy hónapon belül elkezdődik a sepregetés. Az állami intézményeknél megszüntetnek minden igazgatói és aligazgatói állást, és helyükre koordinációs igazgatói posztokat hoznak létre. De olyan sokan vannak még a győzedelmes pártoknak tagjai, támogatói és haszonlesői, akiket honorálni kellene, hogy ez a tizenötezer új állás meg sem kottyan nekik. Több százezren lehetnek, akik ilyen, szavazással elnyert beosztásról álmodoznak. Ezért aztán újabb és újabb kormányhatározatokra lenne szükség. Ugyanilyen alapon szabályozni lehetne, hogy minden valamirevaló állami főnöki posztra politikai alapon nevezzék ki embereiket a kormánypártok. Ha az sem lenne elég, akkor ugyanígy az összes beosztottat ilyen módon kellene alkalmazni. Ez ugyan felvet néhány technikai problémát, de nem megoldhatatlan. Az igaz, hogy erre már korábban kellett volna gondolni. Így csak a következő választásokkor lesz lehetséges. Csak azt kellene tenni, hogy a szavazócédulákat két példányban odaadni a szavazónak. A választó mindkét példányt lepecsételné. Az egyiket bedobná az urnába szavazás céljából. A másikat meg jól eltenné. De ez előtt bemutatná a két cédulát a szavazóbizottságnak, amelyik összehasonlítaná, hogy a két cédulán azonos-e a szavazás? Ezek után, a választások eredményét megvárva, ha az a párt nyert, illetve az alakítana kormányt, amelyikre szavazott, csak szépen elővenné a szavazócédulát, meglátogatná pártját, és máris kiutalnának neki egy állást valamelyik hivatalban. Ezek után a kormánypárt biztos lehet abban, hogy fegyelmezett pártkatonái lesznek minden állásban, akik odaadóan fogják életbe ültetni (sokaknak ismerős szófordulat, nemde?) pártjuk határozatait. A szavazóra mindez óriási felelősséget ró. De az a szép a dologban, hogy hiába győz pártja, nem biztos, hogy az a párt fog kormányt alakítani. Mert van nekünk egy államelnökünk, aki kavarhatja a kártyákat. És tőle is sok függ. Egy dologban ugyanakkor biztosak lehetünk. Ha a következő választásokon más pártok győznek, akkor ugyanilyen sürgősen fogják alkalmazni ezt a sürgősségi kormányhatározatot a maguk érdekében.
