Érthető volt Tőkés László távolmaradása, hisz nem szabad feledni, hat évvel ezelőtt, éppen a hetedik kongresszuson ebrudalták ki az RMDSZ-ből, de nem csodálkozhattunk néhány kongresszusi küldött sértett szemrehányásán sem, rossz néven vették, hogy a ,,menyasszony már az eljegyzésen sem vállal közösséget a vőlegénnyel". Tőkés és Markó kongresszusi hozzászólásából egyaránt kiderült, a júniusi EP-választások tulajdonképpen az összefogás szakítópróbájának tekinthetőek. Ha a közös listának sikerül elérnie a várt és remélt eredményt, van esély a további együttműködésre, ha nem, akkor Isten tudja, mi következik.

Nem mindegy tehát, hogyan szerepel a magyar összefogás listája, két, három, esetleg négy EP-képviselőt küldhet az erdélyi magyarság Brüsszelbe. Az RMDSZ most ellenzékben radikalizálódni látszik, hangsúlyosan jelentek meg a kongresszusi beszédekben, az elnöki beszámolóban az autonómiakövetelések, Markó következő lépésként említette a közösségi jogok kiharcolását. A közös célokról tehát, úgy tűnik, nincs vita, ha folytatódik a párbeszéd, talán az eszközökről, a járható útról is sikerül kiegyezni. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a magyarság nagy arányban járuljon az urnákhoz, támogassa a közös listát.

Nyilvánvaló, vannak kételyek RMDSZ-es és ellenzéki oldalon egyaránt. Mi történik, ha hamarosan ismét kormányra kerül az RMDSZ, és feledi mostani céljait? Ha Tőkés László csupán eszköz, népszerűsége, neve miatt volt rá szükség, és mandátuma elnyerése után újra háttérbe szorul? Ha nem sikerül elérnie az RMDSZ belső reformját, az új magyar szövetség nem hosszú távú együttműködésről szól?

Nehéz ma minderre válaszolni, de tény, most adatott egy esély, amellyel élni kellene. Rajtunk, választókon is múlik, milyen lépésre kényszerítjük politikusainkat.