Az újságíró emlékét őrző alapítvány Káplár László kedvenc virága, a bánáti bazsarózsa virágzásának idején adja át évről évre a nevét viselő elismerést. Az emberi kezet ábrázoló díjat Judit Hagner Németországban élő szobrászművész alkotta.

Az idén — tizenhét jelölt közül — László Károlynak, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház nyugdíjas, és még ma is aktív színészének, a magyar gyermekkultúra fáradhatatlan terjesztőjének ítélték az elismerést.

László Károly sepsiszentgyörgyi színházi ,,beugrása" miatt szombaton nem tudta átvenni a díjat, ezért — mint azt L. Csépányi Katalin, a kuratórium elnökségi tagja bejelentette — július elején Sepsiszentgyörgyön adják át a művésznek az elismerést. A rendezvényen a díjat a László Károlyt Jó Ember Díjra jelölő Adorján Viktor vette át jelképesen.

*

László Károlyt Adorján Viktor székesfehérvári rendező jelölte a díjra, s így nyilatkozott róla: 2008 agusztusában—szeptemberében rendezőként volt alkalmam dolgozni vele a Kovászna Megyei Művelődési Központ által létrehozott Dorombszó című előadás színrevitelekor, amelyet egy, szintén hivatásos kolléga közreműködésével a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad tagjaival készítettünk. A próbák során és szüneteiben volt módom közelebbről megismerni László Károlyt — ahogyan ott ismeri mindenki: Puki bácsi —, múltbéli munkásságának szilánkjait, amelyek mindig az elhivatottságról, a gyermek- és felnőttközönségért érzett fáradhatatlan tenni akarásról tanúskodtak. Tiszteletet parancsoló volt az a megértés és türelem is, amellyel az amatőr fiatalok felkészülését és fejlődését segítette a próbafolyamat során. Megható volt tudni, hogy a napi kétszer négyórás próbák mellett — bár maga is betegséggel küzdött — hogyan ápolta egy haldokló kolléganőjét, majd annak sajnálatos halála bekövetkeztével hogyan gondoskodott a temetéséről is. Nap mint nap hozta magával szatyorját a városi hajléktalanoknak szánt étellel, s mindig akadt a zsebében édesség az Erdélyben, sajnos, gyakorta látható koldus gyermekek számára is. Mindezt csekélyke nyugdíjából, s a fáradhatatlanul végzett, alkalmi fellépéseinek nem túlságosan nagy gázsijából fedezte.

A jelölést követően a sepsiszentgyörgyi Cimbora gyermekújság főszerkesztője, Farkas Kinga írta a kuratóriumnak:

,,László Károly színművészt Háromszéken Puki bácsiként ismerik gyermekek és felnőttek egyaránt. Köszönhető ez annak is, hogy már tizenegy éve útjára indította a Mesekaláka gyermekszínházat, és kitartóan végzi dolgát kicsiny csapatával. A fiatalokból, gyermekekből álló társulat színdarabokat, játékokat, megzenésített verseket mutat be, a gyermekirodalom jelentős alkotóit ismerteti meg közönségével. Így hivatásos színházi tevékenysége mellett László Károly színművész a magyar gyermekkultúra fáradhatatlan terjesztője lett, ifjú közönsége körében elért népszerűségét nem csupán annak a közvetlen, szeretetteljes hangnemnek köszönheti, mellyel megszólítja hallgatóságát, hanem annak is, hogy vérbeli komédiás ő, a minőség szolgálatába állítva tehetségét. Teszi mindezt önzetlenül, úgy, hogy minden gesztusából a szeretet sugárzik kis- és felnőttközönsége felé egyaránt, részt vállalva a kultúra terjesztésének közösségformáló erejéből. László Károly emberi tartását is a kitartás, az önzetlenség és áldozathozás határozza meg, csakhogy ő nem elégszik meg azzal, hogy közvetlen környezetében tegye a dolgát, részt vállal a közösségi értékteremtésben is." (-)