KISS MAGDI, Sepsiszentgyörgy. Volt, amikor ismertem az ifjúságot, igényeit, ízléseit, viselkedését is. Most aggódva figyelem, tulajdonképpen beleilleszkedik ebbe a torz világba. Színházba sem járnak tömegesen, s ha el is mennek, érzésem szerint nem értik meg a látottakat — így gondolkoztam. Örömmel írom viszont, hogy tévedtem, meg is értik az előadást, véleményük is van, és bátran fel is vállalják, mint pl. Jakab Villő Hanga a Kovakő-mellékletben. Remélem, később is ilyen jó meglátású, őszinte színikritikus marad!
N. N., Sepsiszentgyörgy. Mélységesen kiábrándító volt sokunk számára az úgynevezett Boney M együttes fellépése a városnapokon. Igaz ugyan, hogy a műsorfüzetben is olvasható volt a hajdani sztárcsapat felbomlása, de az nem derült ki, hogy több új együttes is alakult ezen a néven, és ezek közül láthatjuk az egyiket. Aki pedig nem a hírességek magánéletére és a pletykarovatokra figyel — ilyenek is vagyunk még —, az bizony az eredeti hangzást, gyermekkorának vagy fiatalságának zenéjét várta. És nem azt kapta, hanem egy elég gyenge hamisítványt, mert az egykori Boney M stílusát lehetett szeretni vagy nem szeretni, de hangjuk azért volt, ami az itt megjelent előadókról nem igazán mondható el, sőt: még a hangfelvételt sem tudták mindig pontosan kísérni, noha elvárható lenne egy világhírű nevet viselő társaságtól, hogy legalább a ,,saját" (hm, hm) dalait ismerje. Noha másokét is énekelgették, és most már kétlem, hogy azok beleegyezésével. Ilyen szemérmetlen gesztusokat még a diákegyütteseink sem engednek meg maguknak, és nekünk még hálásnak is kell lennünk ezért a csalódásért. Hiszen három nyelven is elmondták, hogy ez a koncert a polgármester ajándéka volt. A szervezőknek azért illett volna tudniuk, hogy ennek a szavatossága régen lejárt, és a romlott ízeket nem kedveskedésnek, hanem csak csúfolódásnak tekinti a felcsigázott közönség.
DR. NAGY MARGIT, Sepsiszentgyörgy. Gyermekkoromban, mintegy ötven éve jártam először Sepsiszentgyörgyön. Gyalog jöttünk az állomásról a szép, magas fákkal teli Erzsébet parkig, ahol megpihentünk. Erre emlékeztem mindig a városból, hogy ott egy kellemes, erdő jellegű központ van. Az élet úgy hozta, hogy évekkel később ebbe a városba költöztem, ez a hely pedig megmaradt régi varázsával. A lakosság száma közben egyre nőtt, még több ilyen parkra lett volna szükség a poros városi levegő tisztítására, a tömbházlakók felüdítésére. De nemhogy újakat telepítettek volna, még ezt a szép régit is tönkretették: megritkították a fákat, giccses látvánnyá alakították a teret, szúnyogszaporító tavacskára cserélték a lombokat. Nincs már hová kánikula idején kiülni, gyermekeknek, embereknek elviselhető körülmények között átvészelni a tikkasztó hőséget. Ki tervezi mindezt, hol itt az előrelátó városrendezés? Siralmasan néz ki minden, a tömbházak között összevissza bekerített helyek, kisajátított területek, amikor mindenütt parkosítani kellene, fákra, bokrokra, virágokra van szükség, hiszen a poros, kipufogógázas levegőtől csak beteg emberek lesznek a mai gyermekekből, ifjakból! A Debren patak kipucolását még a volt polgármester megígérte, de azóta sem valósult meg. Miért nem fogadnak erre a munkára embereket, vagy miért nem teszik oda dolgozni azokat a munkaképes személyeket, akik ilyen-olyan segélyeket kapnak ingyen? Szebb és kellemes helyekkel teli Sepsiszentgyörgyre van szükség!
