Mielőtt még lapunkban felvetették volna a mindannyiunkat érdeklő szónoki kérdést — milyen legyen a dollárpiac? —, barátaim bemutattak nekem egy fiatalembert. Kerekes Károllyal fogtam kezet, aki az új szemerjai, közismertebb nevén a dollárpiacon dolgozók, pontosabban pénzüket-kenyerüket ott keresők véleményét tolmácsolta.
Hallottak ezt-azt a felszámolás tervéről, s jogosan aggódnak azok, akik becsületesen megfizetett illeték ellenében évek óta árulják ott portékáikat: zöldséget, gyümölcsöt, a háztartáshoz szükséges ipari cikkeket. Ez esetben szívesen vállalom az ügyvéd szerepét, mert mi, akik a már nem is dolláros piac környékén öregedtünk meg, jobban igényeljük létét, mint bármikor! Ezért tolmácsolom a polgármesteri hivatal felé Vajda Magdolna, Constantin Pâncescu, Imre Ibolya, Fejér István, Dombora Hajnal, Tamás Árpád, Nicolae Cocicodar s még négy kereskedőtársuk kérését, akik immár több éve (van, aki másfél évtizede) becsületesen kiszolgálnak minket, környékbelieket, nehezebben mozgó nyugdíjasokat: NE ÉPÍTSENEK ÚJABB BEVÁSÁRLÓKÖZPONTOT! Korszerűsítsék a mostani piacot, aszfaltozzák le előtte a gödrös utat, s a felszámolt játszótéren, amelyet egy kocsikereskedő magánosított, alakítsanak ki parkolót. Közös kérésünk petíció is, ha már az új városvezetőség volt olyan ,,gentleman", hogy kikérte a polgárok véleményét is ebben a szegényedő, sok jót nem ígérő jelenben. Hiszem, hisszük, Erős Péter, Máthé István, Moldovan bácsi és sok-sok értelmiségi meg munkás nevében is, hogy javunkra-érdekünkben döntenek. Illetve hogy győzni fog a szavazók józan esze. Alulírott optimistaként azt is, hogy ügyünk sikeréért mellénk áll a városi tanácsnak a Szemerja negyed lakóiért felelős képviselője.