Nyitóbeszédében Ráduly Róbert, Csíkszereda polgármestere a területi autonómia melletti kiállásra buzdított, mert ennek olyannak kell lennie számunkra, mint az Istenbe vetett hit, vallási hovatartozástól függetlenül. Tamás Sándor, a Kovászna Megyei Tanács elnöke kiemelte, a leglényegesebb kérdésekben össze kell fogni, attól függetlenül, hogy a napi politikai csörtékben ki-ki a maga ügyét képviseli. Példaként a Székelyföldi Megyék és Városok Szövetségét mutatta fel, melynek alakításakor nem volt könnyű túllépni a székekben való gondolkodáson, a megyehatárokon és a politikai meggyőződéseken, de sikerült végül a Székelyföldet egységesen megjeleníteni, és ez már igazi mérföldkő a magyar nemzeti kisebbségi összefogásban.

Becsey Zsolt fideszes EP-képviselő különböző európai uniós alapelvek megközelítésében tárgyalta az autonómia kérdését, végül azt is jelezte: az eurózónához való csatlakozás előtt a nyugati országok nem fognak tevőlegesen közbelépni a Kárpát-medencei problémahalmazok megoldása érdekében, ellenben elvárják, hogy a posztkommunista országok megoldják azokat. Emiatt a civilizációs deficit miatt Romániát hátrány érheti az EU-ban, ezért a székely területi autonómia minden többségi tévhit ellenére nemhogy ellenkezne Románia alkotmányos rendszerével, hanem sokkal inkább erősíti azt.

Tőkés László püspök, EP-képviselő demográfiai adatok sorával bizonyította az erdélyi magyarság erodálódását. Statisztikai adatokkal igazolta, hogy kilencven év óta folytatódik egy ,,vértelen, békés etnikai genocídium", melynek eredményeként ,,sikeresen" megváltoztatták Erdély etnikai arányait. Szemlélet- és módszerváltásra van szükség — jelentette ki az erdélyi magyarok európai képviselője. Most, 2009-ben történelmi esélyünk van arra, hogy olyan együttállást valósítsunk meg az összmagyar politikában, amely a határok feletti nemzetegyesítés gondolatát érvényesítheti. De ehhez egységes fellépésre van szükség, ezért is született meg az erdélyi magyar összefogás az európai parlamenti választásokra.

Szilágyi Zsolt az autonómia ügyét külpolitikai szinten elemezte, kijelentve: az autonómiához való jog nem csupán politikai érettség eredménye, hanem jogi érettségé is. Az unió megpróbálta ugyan kiküszöbölni ezt a hiányosságot, és létrehozta az Európai Alapjogi Ügynökséget, ami azonban autonómiaügyben egyelőre nem bizonyult túl használható intézménynek. Az autonómiaproblémának van egy stabilitásfaktora is, emelte ki a külpolitikus: a délszláv válság rádöbbentette az uniót arra, hogy az etnikai problémák kezelése nem megoldható az autonómia ügye nélkül, hiszen gyakorlatilag az összes rendezési terv az önrendelkezés premisszájából indult ki. Kár lenne addig várni, amíg a fegyverek eldördülnek — zárta beszédét Szilágyi Zsolt —, érdemesebb a jogállami keretek között békés eszközökkel küzdeni. Viszont nem lehet stabilitást elérni egy országban a kisebbségi ügyek rendezése nélkül, így azt is mondhatjuk, hogy az autonómia megelőzi a konflikust.

A magyar előadókat a külföldi meghívottak követték, Iria Bernadette de Epalza a baszk kisebbség történelmét, illetve aktuális helyzetét mutatta be, Günther Dauwen párhuzamot vont egyes flamand régiók jelene és múltja, valamint Erdély mai helyzete között. Hangsúlyozta, az autonómia szintjére vonatkozó döntés mögött elsősorban egy erős nemzeti akaratnak kell állnia, ezt a döntést sem az unió, sem a központi kormányok nem hozhatják meg.

Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi és Határontúli Bizottságának elnöke külön eredménynek tartja Băsescu elnök részéről az autonómia irányában megnyilvánuló nyitottságot, hiszen a legmagasabb közjogi méltóság is végre beszél róla, és ez bizony eredmény, szemben például Szlovákiával, ahol még hallani sem akarnak az autonómiáról. A Fidesz — MPSZ alelnöke említést tett arról az SZNT által gyűjtött, Székelyföld területi autonómiáját igenlő 210 000 szavazatról, ami, véleménye szerint, már nemzetközi színtéren is komolyan figyelembe veendő jelzés az autonómiaigényről.