Vége tehát az ünnepeknek, a pihenésre és kikapcsolódásra alkalmas, hosszú hétvégéknek, folytatódnak a gondokkal terhes hétköznapok, a gazdasági világválság okozta aggodalmak, melyeket néhány napja a sertésinfluenza-járvány miatti gondok tetéznek. És ez a szép május is tüntetéseket, sztrájkokat ígér.
A pedagógusok ma még tárgyalnak a tanügyminiszterrel, s ha nem kapnak biztosítékot arra nézvést, hogy ismét nem rajtuk takarítja meg a kormány a költségvetési hiányt, három nap — az egységes dolgozatírások napjain — általános sztrájkot tartanak. Eredetileg az volt a tervük, akár befagyasztják a tanévet is, ha fizetésüket nem emelik, ha a tanügy reformját nem kezdik el, de a szülők ellenérzését látva, felpuhult valamelyest álláspontjuk.
A kormány, mint minden területen, az oktatás kérdésében is tanácstalan, négy hónapi kormányzás után nyilvánvalóvá vált számára, hogy az alkalmazottak béremelési követeléseit nem tudja teljesíteni, s az elodázás, halogatás politikáját választotta. Ha kérdezik, fújják, mint a vízfolyás, év végéig kidolgozzák az egységes bérezési rendszert, ahol a legalacsonyabb fizetés és a legmagasabb között nem lehet 1—15 aránynál magasabb a különbség. Szerintük ez gyógyír lesz minden eddigi elégedetlenségre, méltánytalanságra. Igaz, az eddigi tárgyalásokkal kapcsolatos híradások nem igazán ígéretesek, felelős kormánytag az egyeztetéseken nem vett részt, s a kivételesen magas bérrel üzemelő minisztériumok képviselői (igazságügy, belügy, külügy, honvédelem, szállítás), miután közölték, hogy az ő fizetéseik államtitkot képeznek, továbbá, hogy nem hajlandóak lemondani egy lejről sem, elpárologtak. A teremben maradt szakszervezeti vezetők azt mesélik, ők hiába ugranak egymás torkának, azt bizonygatva például, hogy ér annyit egy tanár, mint egy rendőrszázados, sokra nem mennek egymással. Fel kell kötnie a gatyáját a Boc-kabinetnek, ha decemberre el akarja készíteni az egységes bérezési törvényt vagy az ugyancsak egységesnek nevezett újabb nyugdíjtörvényt, melynek célja hasonló: eltörölni a parlamenti képviselők, bírók, ügyészek, rendőrök, katonák, pilóták luxusnyugdíját, megszüntetni a legalacsonyabb és a legmagasabb nyugdíjak közt tátongó óriási szakadékot. Kívánjuk, hogy sikerüljön.
Sikerélményre nekünk, magyaroknak is igen nagy szükségünk lenne. Ha a kormány magyar intézményvezetőket nevezne ki, ha a Mikó körüli bonyodalmak végre tisztázódnának, ha együtt tudnánk fellépni az autonómiáért, ha sokan elmennénk szavazni az európai parlamenti választásokkor, ha enyhülne a válság, jobban éreznénk magunkat.
