Idegenbe szakadt honfitársunk, Partin Kornél és kislánya, Nicole voltak a vendégeim a minap. A negyvenezer lélekszámú Trelleborgból érkeztek. Abból a Trelleborgból, melynek női csapata, a Trelleborg BTK Svédország országos bajnoka, labdarúgó-együttese, az FF Trelleborg I. divíziós (I. ligás), az IFK Trelleborg II. ligás, a kézilabdacsapata A-osztályos (Svédországban van szuperliga is), jégkorongegyüttese V. divíziós. Mindez csak egy negyvenezres lélekszámú városban, és csak a sportjátékokban...
Na persze, érdekelt, hogy például labdarúgásban — mert hát itt nálunk, Háromszéken az jutott a Hofi-skála legalsó szintjére — hogy van megszervezve az élet. Kornél elmondta, hogy zónák működnek, Trelleborg például a Déli zóna (skone) tagja, s ebben a zónában 380 klubot tartanak nyilván (természetesen különböző szinteken). Ahol leánya, a 11 éves Nicole focizik — egy 7000 lakosú helység, Höllviken —, három klub működik: Gif (Nicole klubja), FC Höllviken, BK Näset. Csak a Gif színeiben kilenc (!!!) korosztály aktivál: 6—8, 9—10, 11—12, 13, 14, 15, 16, juniorok és felnőttek (ők a IV. divízióban). A 6—8 évesek kuparendszerben játszanak, mindenkit díjaznak, a válogatás nyílt, mindenkit tárt karokkal várnak, mindenkivel egyforma figyelemmel dolgoznak, a 9—10 és 11—12 évesek (egy kapus, hat mezőnyjátékos) bajnokságban szerepelnek, akárcsak a nagyobb korosztályok, de ez utóbbiak egy kapussal és tíz mezőnyjátékossal. Három szinten — A-, B-, C-kategória — zajlik a bajnokság, az edzők döntik el, hogy melyik kategóriába nevezik együttesüket.
Ami szenzációsan jó és figyelemre méltó: 2006-tól bevezették a ,,nolltolerans"-iát, ami azt jelenti, hogy senki sem kritizálhatja az edzőket, a játékosokat (mert tisztában vannak azzal, hogy mindenki teljes odaadással dolgozik, készül, fel sem merül a csalás, a sumákolás gondolata), a célja az, hogy jó hangulatot, légkört teremtsenek és biztosítsanak a mérkőzéseken. A gyengébbeket nem közösítik ki, ellenkezőleg, segítik, hogy megerősödjenek, hogy felzárkózzanak. A gyerekbajnokságokon maguk a játékosok (fiúk, leányok) bíráskodnak. A sportszerűség elve tehát mindenütt a szó igazi értelmében érvényesül. Minden csapatnál önkéntes edzők működnek, természetesen olyan személyek, akik fociztak, akik alapedzői képesítéssel rendelkeznek.
Nos, uraim, sportvezetők, labdarúgó-korifeusok, azok a kézdivásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, kovásznai focitudorok, akik nulláról akarják elindítani a labdarúgást, lassan, fokozatosan, korosztályról korosztályra építkezve akarják megvalósítani a jövőt, követhetik a svéd példát. Ha sikerül nekik, minden bizonnyal belátható időn belül lesz focink.
És most szóljunk Partin Nicole-ról is, hiszen példája szintén követendő lehet. Nicole tizenegy éves, és miután hatévesen Arany Delfin-úszóversenyt nyert, asztaliteniszben a fiúk között versenyezve bronzérmes lett, a Stav Sten Trelleborg ifi kézilabdacsapatában gólgyárosként tisztelték, a labdarúgást választotta kedvenc sportjává. Eszményképe Ronaldinho. A zöld gyepen minden szerepkörben — még a kapuban is — képes a csillogásra, de igazán a csatársorban érzi jól magát. Az elmúlt futballév 118 mérkőzésén (bajnoki, kupa és edzőmeccsek) 180 gólt szerzett. Úgy, cukorbetegen, elektronikus pumpával felszerelten. Mint mondotta, szeret sportolni — mert a sport egészségessé tesz —, imád focizni.