Csíkszereda, sportcsarnokavató mérkőzés, 1200 néző. Játékvezetők: Halmágyi Zsolt és Kopacz István (mindkettő csíkszeredai). Győr: Pálinger (Herr, Oguntoyová)—Tomori 4, Dokic, Vérten, Mraviková 6, Szegedi 3, Szölösi, Temes 13, Kovacsics 1, Brădeanu 7, Hornyák 3, Spiridon 2. Edzők: Roth Kálmán és Konkoly Csaba. MSC: Zerkuláné (Stoleru, Ciobotaru)—Seifert 5, Szabó G. 5, Abramiuc 5, Balcan 3, Băeşu 5, Adiaconiţei, Clişu 3, Tompos, Hendrik 1, Szabó N., Molnár, Gâju, Ciobanu. Edzők: Lechner Ferenc, Policsek András.
Gondokkal érkezett meg Csíkszeredába az MSC: mi lesz, ha a Győri ETO is fehér mezzel érkezik, mert nekünk csak fehér van, az, amit a megyei sportigazgatóság ajándékozott?... Hát előveszitek azt a zöldet, amit Lechnerék hoztak magukkal, amikor Szentgyörgyre jöttek, vagy azt, amit az MSC vett — így én. Az újabb válasz helyett fanyar mosoly ült ki az ajkakra ama bizonyos kézlegyintés kíséretében. Elindultunk be a terembe.
Végül is megoldódott. A győrieknek volt egy rend sötét mezük is, ráadásul a rendező Csíki Hírlaptól is kapott csapatunk egy rend fehér mezt, éppen csak a számokat kell felíratni rájuk, na és a játékosok nevét, mert ma az a trend. Jöhetett a mérkőzés, de előbb a teremszemle. Csodálatos, a sepsiszentgyörgyi sportcsarnok eltörpül mellette. Szuper! Bravó, Csíkszereda, bravó!
A magyar, ezen túl a nemzetközi kézilabdasport élmezőnyébe tartozó Győr ellen jól kezdett szuperligás újoncunk, bátran, határozottan szőtte támadásait, s sikerültek a befejezések is. Na persze, ez nem jelenti azt, hogy erősen ráijesztettek leányaink jó nevű ellenfelükre, nem, mert elejétől kezdve a győriek ragadták magukhoz a vezetést, ők diktálták az iramot, irányították a játékot, de leányaink jó ideig szorossá tették az eredmény alakulását, időnként, helyenként meg-megvillantották a bennük rejlő képességeket. Időnként, helyenként... A félidőt hatgólos győri előny zárta. A második félidő sem hozott változást a játékban, hacsak azt nem vesszük figyelembe, hogy helyenként megtorpant csapatunk, a megengedettnél több elemi hibát vétett. Szerencsénkre nem mindenik játékosunk, Abramiuc, Clişu, Balcan, Szabó Gabi, Seifert, Băeşu, na és a kapusok, Stoleru, Ciubotaru tartani tudták a győriek diktálta ritmust, fel tudtak pörögni, a győri gólokra gólokkal tudtak válaszolni. Ezt a játékrészt is hatgólos győri előny zárta, így alakulhatott ki a tizenkét gólos győri győzelem. Mindent összegezve, nem kellett szégyenkezniük leányainknak. Egy nagyon jó csapattal játszottak, időnként, helyenként jól, biztatóan, reményt keltően. Ha még tudna a klub két-három tapasztaltabb játékost igazolni, s így rátenni még egy lapáttal a felkészülésre, a rajtig rendelkezésünkre álló hónapban talán-talán sikerülne a tisztes helytállás, és megkockáztatom, a Szuperliga bérletének meghosszabbítása. Csak semmi mosoly, elvégre a remény hal meg utoljára.
