(15—32, 11—18, 7—23, 13—17)
Kézdivásárhely, kb. 70 néző. Játékvezetők: Florin Stroie és Raul Trofin (mindkettő Brassó). KK-KSE: Fekete 2, Moaşa 8, Bokor 5, Tóth Á. 11, Lokodi 10, Marthi, Márkos H., Márkos Cs., Bedő, Hengán 2, Budai 3 (1x3), Csutak 1, Derzsi 4, edzők: Váncsa Albert és Farkas Alpár. Kolozsvár: Berceanu 19 (1x3), Pop 6, Rusu 7, Cenean 18 (2x3), Faur 27 (1x3), Henegariu 11, Sabadus 2, edző: Marcel Tenter.
Már az első negyedben szembeötlő volt, hogy nem egy súlycsoportban van a két csapat. A kolozsvári tapasztalt, s éppen ezért képzettebb együttes, a miénk csupa fiatalokból áll össze, úgymond a jövő csapata, melynek még sok, nagyon sok a tanulni valója. Az igyekezete adott, de ez ma itt kevés, így aztán nem meglepő, hogy a első tíz perc végén 17 pont a vendégek előnye, mely előny aztán a félidőig huszennégy pontra nő. A szünet utáni sűrű cserék sem tudják megakadályozni a kolozsváriak magabiztos menetelését a fölényes győzelem felé. Az utolsó negyedben szorosabb lett az eredmény, talán mert a vendégek játékán is kezdett mutatkozni a fáradtság, talán mert fiataljaink is lelkesebben közdöttek a még súlyosabb vereség elkerüléséért. Végkövetkeztetésként csak azt mondhatjuk : a jobbtól kikapni nem szégyen, ilyen arányban sem, a fontos, hogy ne adjuk fel a munkát, ez a pár tehetséges gyerek megérdemli a figyelmet, a gondoskodást.
(áros)