Miután Traian Băsescu államelnök a múlt héten kitüntette és különleges pompával eltemettette Teoctist ortodox pátriárkát, a Popeşti-Leordeni mellett elhaladó autópálya mentéről az építőipari vállalatokkal elhordatta a főváros szemetének egy részét, s belefáradt az országot sújtó szárazságról szóló hírek elemezgetésébe, gondolt egy merészet és nagyot, s eljött pihenni, kikapcsolódni, úgymond magánlátogatásra, a Kárpát-kanyarba.
Tengerész-államfőnk számára minden bizonnyal nem volt ismerős ez a vidék, sem Kovászna, sem Kommandó, sem Sepsiszentkirály, rá is csodálkozott rendesen különleges természeti szépségeinkre, s ahogyan a messziről jött emberek szoktak, elképesztően rossz útjainkra. Nem lesz pezsgő turizmus így e tájakon, állapította meg, s nem is értette, miként lehetséges, hogy ennyire elhanyagoltak itt az utak. Megállapította, szép vidékek még vannak szerte a világon, de vendégriasztó, ha ilyen körülmények közt kell megközelíteni. Tudjuk, tudjuk, jó másfél évtizede magunk is mondjuk: ahol magyarok laknak, rosszak az utak, s ahol rosszak az utak, ott magyarok laknak. És az sem titok, nem véletlen műve ez, nem a helyi vezetők hanyagsága (no lám, kénytelenek vagyunk megvédeni őket), hanem román nemzetpolitikai háttere van a tengelyszakasztó utaknak. Jó, hogy ezt az államfő maga is megtapasztalta, s itt is elmondhatta: decentralizálni kell, a döntés felelősségét és súlyát át kell adni az önkormányzatoknak, mert helyi szinten tudják igazán, mi is egy-egy település, kisebb vagy nagyobb régió prioritása. Természetesen, ehhez a központi pénzek arányos és méltányos leosztásának is kellene társulnia, s ami a legfontosabb, Bukarestben félre kellene végre tenni a székelyföldi magyarság autonómiatörekvéseitől való páni félelmet. Azért sem ártott Băsescunak megfordulnia szűkebb pátriánkban, hogy lásson már élő, a mindennapi élet gondjaival elfoglalt magyar embert, érzékelje, hogy bár másfajta álmaink és reményeink is vannak jövőnket illetően, mégiscsak ebben az országban élünk, dolgozunk, adózunk, nem épp irigylésre méltó körülmények között. Mindezt egyenesen és tisztán elmondani neki — a hozzánk eljutott hírek alapján —, valószínű, senki nem tudta, háromszéki cikázása magánlátogatás volt, távol tartották a kényes témákat, ráadásul az államfő igen tudatosan és látványosan kerülte az RMDSZ politikusaival való találkozást is. Demokrata hívei és az istenadta nép körében töltötte az időt, ahol kedvelik, ahol kellemetlen témákkal nem terhelik.
Ígérte, egy év múlva visszatér, s addig megtanul magyarul köszönni. Ehhez még nyelvtanár sem kell, de egy kisebbségi elnöki tanácsos a Cotroceni-palotában, illetve az elnöki hivatalban nekünk is, de neki is jól fogna.
