Szőnyegen tekereg,
akár a szörnyeteg.
Siklik az ágy alá,
elér mindenhová,
pihére rásziszeg,
bekapja, visszamegy,
kibújik, szöszre csap,
csúszkál és tapogat,
kígyózík, kanyarog,
ásít meg acsarog.
Fejét fölemeli,
viszi, viszi, viszi,
azután hirtelen
a parkettán terem.
Óriás állkapocs:
tátog, piheg, motoz
a résben a fotel
öblében, nyelve nyel,
nagyokat fuldokol:
mennyi por, mennyi por!
Amikor jóllakik,
összegömbölyödik,
a jövő szombatig
dobozban álmodik.
