Az utóbbi években a budapestiek szorgalmasan pusztítottak mindent, ami az oroszokat juttatta az eszükbe, és amire a ’94-es év végére jutottak, nyoma sem maradt a hajdani orosz fennhatóságnak, kivéve azt a háromszázezer orosz, fehérorosz meg ukrán vendégmunkást, csencselőt meg maffiótát, aki otthonosan berendezkedett a nagy oroszgyűlölő metropolisban. És persze, megmaradt a szomorú hírű Moszkva tér is Moszkva térnek.
Azt beszélik, hogy ez lett volna az első, névátültetést szenvedett tér az orosz hadsereg kivonulása után, ha váratlanul fel nem tűntek volna ott a kelet-európai társadalmak káoszából kiemelkedő munkanélküliek, akik, hogy a jóistenért nehogy emberi gyarlóságuk miatt hazatérésre vetemedjenek, csak a jövetjegyet vették meg, a menetjegy árát meg egy emberként megitták. Belőlük válogattak a feketén építkező budapestiek. Napi ötszázért csákányoltatták őket, és mert ott voltak igazán biztonságban, estére mindig visszahozták őket a Moszkva térre, ahol kemény rendőri őrizet alatt zavartalanul pihenhettek reggelig poggyászuk tetején.
Ma már a Moszkva tér sem a régi. A rendőrök is csak ímmel-ámmal bandukolnak át a téren. Elő-előtűnik egy-két zöldfülű utcalány a szédítően mély metróból, pár percig sétál, majd vállat von, és eltűnik ott, ahonnan jött.
Alig van már látogatója a Moszkva térnek. Holmi megkésett moldvai vándorok ácsorognak kisebb csoportokba verődve. Nem kell munkás a magyarnak, még ha utánadobják sem. Nem épít már semmit.
A Moszkva tér szomszédja a pici Széna tér. Budapest legrövidebb villamos megállója köti össze őket. Híres tér a Széna tér. Az 1956-os forradalom egyik fontos színtere volt. Ma már béke honol itt. Kiemelhetnénk például a tánciskolát, 4600 forint a kéthetes tanfolyam. Rock, foxtrott, rumba, csacsacsa. Hogy az ember ne jöjjön zavarba egy vendéglőben...
