Igencsak igyekszik vissza a kormányba az RMDSZ — ez derül ki vezető tisztségviselői nyilatkozataiból. Hivatalosan csak félszájjal vetik fel ennek lehetőségét, inkább a nosztalgiázás jellemző, a régi szép idők emlegetése, amikor nem az intézményvezetők leváltása miatt kellett rettegniük, hanem a helyek elosztása, embereik funkcióba helyezése volt a legfontosabb feladat.
Magánbeszélgetésekben azonban gyakran elhangzik, néhány hónapon belül ismét a hatalom puha és fehér kenyerét ehetik, célozgatnak rá, hogy a bukaresti politika alakulása nekik kedvez. A félszavakból érteni lehet, hogy a háttérben zajlanak az egyeztetések, néhány miniszteri, államtitkári bársonyszékért semmilyen ár nem drága. S legfontosabb érvként ott szerepel: a romániai magyarság túlnyomó többsége is ezt kívánja, a legutóbbi közvélemény-kutatás adatai szerint 74,8 százalék támogatja az újabb kormányzati szerepvállalást.
Az elmúlt négy esztendő bebizonyította, nagyon sok, elsősorban anyagi, gazdasági előnye származik közösségünknek is az RMDSZ hatalmi pozíciójából. Olyan beruházásokat, fejlesztéseket sikerült végrehajtani a magyarok lakta régiókban, melyekhez hasonlókra 30—40 éve nem volt példa. Utakra került aszfalt, iskolákat, közintézményeket újítottak fel, új sportcsarnokok épültek, falvak gazdagodtak víz- és csatornahálózattal — nem csoda hát, ha sokan úgy értékelik, ez az egyetlen esély maradt elmaradott térségeink felzárkóztatására. Azon már nagyon kevesen gondolkodnak el, hogy mi volt mindennek az ára. A kormányzati pozícióért cserében a szövetségnek fel kellett adnia nemzeti érdekérvényesítő politikáját. Lekerült napirendről a magyar egyetem különválasztása, még a kulturális autonómia is, és a magyar politikai vezetők elutasításába ütközött minden lépés, mely közelebb vitt volna a területi autonómiához.
Az RMDSZ ellenzékbe kerülésével valóban elveszett egy sor kiváltság, de megnyíltak sokkal fontosabb, hosszú távú célok felé vezető utak. Pénz- és hatalomosztó lehetőség nélkül a szövetség radikalizálódni kényszerült, és úgy tűnik, hajlandó végre határozottan cselekedni a különböző autonómiák megszerzéséért. Esély nyílt az összefogásra, amely nélkül ez megvalósíthatatlan. Elismerik ugyan, hogy az autonómia jelentene megoldást a gondok legtöbbjére, mégis félő, ha igyekezetük sikerrel jár, s újra hatalomra kerülnek, csupán a pillanatnyi érdekek érvényesítése marad a cél.
Érdemes eladni a holnapi túzokot egy mai verébért?
