Nem sikerült kiderítenem e furcsa „sport" — szórakozás, játék, felnőttbosszantó falrondítás? — sepsiszentgyörgyi jelenlétének korát. Vajon hány esztendeje fedezték fel magukban ,,képzőművészeti" tehetségüket a megyeszékhely tinédzserei-kamaszai, hogy falfirkájukkal kéretlenül is „díszítsék" 677. évébe lépő városunkat?
Nem lehet olcsó ez a titokban művelt haszontalan foglalkozás, mert a festékszóró flakonokat nem osztogatják ingyen a szegények konyháján! De mert árulják a kereskedelemben, ebadta kölykei művelhetik büntetlenül. Buszmegállókat, garázsokat, betonkerítéseket, vendéglők, üzletek lépcsőfeljáróit, fémbutikokat, panellakások külső felületeit borítják a falfirkák, keresztbe téve ezzel az új városvezetés valóban élhetőbbé, szebbé varázsolni akaró ténykedésének! Kik lehetnek ezek az illegálisan tevékenykedő „szobafestők", és mikor dolgoznak önkéntesen, munkaidőn kívül? Tűnődtünk immár együtt nyugdíjas szomszédommal, aki a Testvériség utcai 1-es és 2-es tömb-házra pingált HELLO-ra és monogramra hívta fel a figyelmemet még tavaly ősszel. Valószínű, szürkületben és villanyfényes estéken élnek a lehetőséggel a kerítés léceit is letörő, szemetesládákat meggyújtó, facsemetéket kitépő-letaposó részeg vagy csak a lányok előtt vagánykodó, erejüket fitogtató suhancok — szakértettük meg Sz. M.-mel. De akkor hol lapulnak sötétedéstől hajnalig a rendőrség, csendőrség, a közrendészet fekete egyenruhásai, ha a földszinti lakók ablakai alatt háborítatlanul üvöltözhetnek, kiabálhatnak a bandákba verődő lányok és fiúk? Mert ő semmiért sem szólna, nem meri megszólítani őket, mert kővel betörik az ablakát, vandálok leszármazottjai...
És kérdezzük félve-szorongva a megyeszékhely rend- és csendfenntartó szerveinek vezetőitől: el lehet-e kapni, lehet-e büntetni az éjszaka leple alatt lakóépületeket, de bejárati ajtókat is nehezen lemosható festékkel befújó falfirkálókat? Az Állomás negyedben, de a szemerjai tömbházak némelyikén is megjelentek a nem kis befektetéssel elkészült szép, színes vagy fehér falfelületek, amelyek mintegy rajztömbként kínálják magukat a falfirka-huligánoknak. Úgy fognak járni, mint a Vasile Goldiş utcai 14-es tömbház, melynek „kidíszítése" a főbejárattól kb. két méter magasságig a legkülönbözőbb színekkel és formákkal maga az elrettentő példa, s mely belépti díj nélkül is megtekinthető. A városrendezés illetékesei mehetnek tárlatnézőbe. Sokan hisszük, hogy a polgármesteri hivatal, mely eddig is sokat bizonyított ígéretei megvalósításában, napirendjére tűzi a „graffitikérdést" is. Mert megtörténhet, hogy az ismeretlen „tehetségek" műfajt váltanak, a falba, padlóba vésett, karcolt feliratok művészetére térnek át, a graffitóra, melyet költségesebb, fáradságosabb lesz eltüntetni Sepsiszentgyörgy fizimiskájáról!
