A bensőséges, vidám hangulatú egész napos rendezvényen kéttucatnyi háromszéki település egy-egy szekéren mutatta be jellegzetességeit, értékeit, odébb pedig a megye minden részéről érkező kézművesek árulták portékáikat. A rendezvény amolyan értékszemle jelleget öltött, amelyen nem a győzelem számított — bár a gelenceieket és maksaiakat díjazta a zsűri —, hanem sokkal inkább a derűé, a nosztalgiával elegyített büszkeségé, a vendégszereteté volt a főszerep. Minden település azzal rukkolt elő, ami leginkább jellemző rá, és ami megkülönbözteti a többiektől, mindenütt ízlésesen tálalt falatok várták az érdeklődőket. Voltak települések, amelyek borvizeiket kínálták — Sepsibükszád, Bodok, Kovászna, Zabola —, a vargyasiak festett bútoraikat, a bereckiek művelődési értékeiket, az ozsdolaiak a szőtteseket mutatták be, a mikóújfalusiak szekerére a hagyományos rakott ág is felkerült, az illyefalviak helyben előállított termékekkel, túrós puliszkával várták a vendégeket, de hatalmas érdeklődés kísérte a téglavetést, a kosárfonást, az Árkosról érkező kovács tevékenységét is.

S hogy a feldíszített szekerek között némi nosztalgiával sétáló idősebbek, kíváncsi tekintettel fürkésző fiatalabbak egy percig se unják magukat a csodálatos panorámát kínáló Óriáspince-tetőn, játszóház, lovaglási lehetőség, népi gyermekjátékok, néptáncegyüttesek, táncház várta az érdeklődőket, de ki lehetett próbálni a lovas sétakocsikázást is, be lehetett menni a jurtába, a gyerekek pedig a pónilovakat is megülhették.