Ha Baróti Napok, akkor biztosan eső és hideg szél — mondhatnánk, hiszen az elmúlt esztendőkben mindig rossz időben volt alkalmuk városünnepet ülni a barótiaknak. A barátságtalan idő nemcsak a lacikonyhások számításait húzta keresztül, hanem a szervezőkét is: a főtérre tervezett program jó részét a művelődési ház nagytermében kellett megtartani.
A délelőtt teljes egészében a kicsiké és a fiataloké volt. Akik jó erőben érezték magukat, vagy ügyességükben, rátermettségükben bíztak, sportjátékokon, illetve a legváltozatosabb vetélkedőkön mutathatták meg, mire képesek. A Baróti Szabó Dávid Középiskola tanulói diáknapot tartottak, diákpolgármestert választottak, s nem kevés furfangot kívánó versenyeken döntötték el, melyik a legügyesebb osztály.
Délután a művelődési ház színültig telt nagytermében Nagy István polgármester megnyitóbeszédében úgy fogalmazott: a városünnepet kitalálók jól gondolkodtak, hiszen minden esztendőben kell lennie néhány napnak, amikor együtt lazíthatnak az emberek. Codrin Munteanu kormánymegbízott tört magyarsággal ugyan, de többnyire érthetően szólt az egybegyűltekhez. Beszédében a tájegység szépségét és egyedülálló kulturális örökségét hangsúlyozta — mindezért vastaps volt a jutalma. Nagy-Köpeczky Annamária sikeresnek nevezte az Erdővidék nyolc tánccsoportjának népes közönség előtti fellépési lehetőséget biztosító első néptánctalálkozót. Az olaszteleki Hajnalcsillag, a bölöni Kékvirág, a nagybaconi Pásztortűz, a vargyasi népművészeti iskola, a nagyajtai Kriza János Általános Iskola, a Tanulók Klubjának Tulipán néptánccsoportja, illetve a nagyajtai Áfonya citeraegyüttes fellépése valóban sok fiatalt megmozgatott, s a nézőknek is élményt jelentett.
