Pünkösd napját ezer éve virággal köszöntik Európa számos országában; a hozzá kapcsolódó szokások révén sok helyütt a ,,rózsák húsvétjának" is nevezik. A tavaszi idÅ‘szak végét, a nyár beköszöntét jelentÅ‘, a húsvét utáni ötvenedik napra esÅ‘ pünkösd a keresztény egyház egyik legbecsesebb ünnepe; az egyetemes egyház alapÃtását kötik ehhez az idÅ‘ponthoz.
Elnevezése a görög pentakosztész, azaz ötvenedik szóból származik. Már a Szent István előtti időkben is ismert volt, ám akkor még mint a nyárnak, a termőerőnek az ünnepét tisztelték e napokban: a földeken dolgozók pihenhettek-vigadhattak ilyenkor egy utolsót a nagy nyári munkák, az aratás megkezdése előtt. A tavasz búcsúztatásához számos népszokás kapcsolódik, ám mind közül a pünkösdi király választása az egyik legismertebb. A falu legényei közül ilyenkor különböző erő- és ügyességpróbák során választották ki a legrátermettebbet, akit virágkoszorúval végül megkoronáztak, s különleges jogokkal ruházták fel. A pünkösdi királlyá választott legény egy évig ingyen ihatott a kocsmában, állatait ingyen őrizték, apróbb vétségeit elnézték, s a következő pünkösdig ő volt a legények vezetője, a lányok kedvence.
