Most a kormány áldozatos vagy inkább feláldozásos munkájának eredményeként látjuk, kik az új hivatal- és intézményvezetők. Ezért önkéntelenül is át kell formálnunk szemléletünket a tehetségről, szorgalomról, hozzáértésről. Az ifjú nemzedéknek ezeknek az új elvárásoknak megfelelően kell nevelkednie.
Ahogy nálunk az ifjúsági hatóság élére megtalálták az ideális, jó kiállású vetkőződő személyt, ugyanúgy a többi decentralizált intézménynél is lehetnek ugyanilyen jól kiválasztottak. A kritériumokat, amelyek szerint megválogatták őket, nem nagyon értem, de azok alapján, hogy az ifjúság vezére egy sztriptíztáncos lett, tudok következtetni a logikára, amely alapján valaki egy ilyen jó állást elnyerhet. Ezek szerint a jelenlegi főtanfelügyelő (akit most még nem váltottak le) utódja csakis egy jó kinézetű sztriptíztáncosnő lehet, akit a tanulóifjúság tűzön-vízen át követ egyik éjjelibárból a másikba. Ezek után beosztottjai is követhetik a jó példát. Például a szakfelügyelőknek szintén példaképeknek kell lenniük. A nyelvérzékkel nem rendelkezők olyan inspektorról álmodoznak, aki megérti az ő nehézségeiket. Tehát mondjuk a nyelvtanítást felügyelő tanfelügyelő csakis olyan lehet, aki semmi idegen nyelvet nem tud. A matematikainspektor meg, aki nem tud háromig elszámolni. Az elemisták írás-, olvasástanulását diszlexiás, diszgráfiás ügyelné. Az valóban beleérez sorsukba. A nyugdíjhivatal élére csakis nyugdíjast képzelek el. Mondjuk, egy Alzheimer-kórost. Minden nyugdíjas álma és példaképe lehet egy olyan idős nyugdíjas, aki szerencsésen megéri ezt az aggkort. Aztán a hozzáértés vagy hozzá nem értés is fontos. A rendőrség élére csakis egy volt rablót tudok elgondolni. Mivel rablóból lesz a legjobb pandúr. Ezt követné a többi bűnöző, akiknek biztató lehet az, hogy egy volt rabtársuk milyen sokra vitte. Ők is megpróbálnának megjavulni. A kultúra élére egy kulturista turistát kell tenni. Az egészségügyhöz egy beteges betegnyugdíjast, aki beleérez beteg sorstársai életébe. A fogyasztóvédelemnél meg egy olyan alak lehet, aki védi a fogyni vágyókat. Egyszóval védi a fogyókat és a magukat fogyasztókat. Az állategészségügyhöz egy marhát, az erdészethez egy rövidlátót, aki nem látja az erdőtől a fát. A mezőgazdasági tanácsadáshoz olyant kell alkalmazni, aki a búzát az árpától nem tudja megkülönböztetni. Tevékenysége közben felnő majd a feladathoz, mint a zab. A munkanélküliekhez olyan munkakerülőt, akinek életében nem volt munkája. Így eggyel csökken a munkanélküliek száma, és a notórius munkakerülők is reménykedhetnek majd abban, hogy egyszer ők is igazgatók lesznek. A fináncokhoz egy nagystílű adócsalót, aki beleérez a kisstílű adócsalók helyzetébe. A környezetvédelem élére egy utcaseprőt, aki igazán fel tudja mérni, hogy mekkora pluszmunkát jelent, ha valaki az utcán szemetel, és neki kell sepregetnie utána. És így tovább… Ami lényeges, hogy román legyen az illető! És kormánypárti!