Napjainkban pontosan erről van szó. Az 1920. június 4-én a Versailles-hoz tartozó Nagy-Trianon-kastély tükörtermében aláírt diktátum, amely a történelmi Magyarországot feltrancsírozta, már létrejötte pillanatában magában hordta és elvetette a II. világháború méregmagvait, s az ezt követő, a megcsonkított Magyarországot kivételesen igazságtalan és barbár módon sújtó Párizsi békeszerződés még a trianoni diktátumra is ,,rátett egy-egy lapáttal", nemcsak újabb országcsonkolással, hanem főleg Magyarország szovjet uralom alá nyomorításával.

Jelenleg, a kelet-európai kommunista rendszerek látszólagos felbomlása után egy esztendő híján két évtizeddel döbbenettel tapasztalhatjuk, hogy a trianoni jelenség harmadik fázisához érkeztünk, az utódállamok Kárpát-medencei térségében az országcsonkolás, az idegen uralom alá helyezés, a kilenc évtizedes szószegéssorozat után ,,gazdáink", akik bennünket, magyarokat ma is zsákmánynak, másodrendű állampolgároknak tekintenek, nemzeti közösségeink teljes szétrombolását tűzték ki célul. A szlovákiai, a vajdasági magyarverések, a romániai etnikai tisztogatás csak tüneti jelenségek, a végcél teljes ,,eltüntetésünk", ennek kigőzölgése az autonómiához való jog tagadása, az anyanyelvű oktatási rendszer teljes vertikuma kiépítésének akadályozása, a hagymakupolás térfoglalás, a tömbben élő magyarság etnikai fellazítása.

Romániában az utóbbi években úgy tűnt, hogy lassan-lassan érvényesülhetnek a demokrácia alapelvei, az idei történések viszont egyértelműsítik, hogy a nemzeti gőg, az intolerancia újfent burjánzik, és jóvátehetetlen lélekrombolásba kezdett. Szerencsétlenségünkre — reméljük, átmeneti jelenségként — nem áll mellettünk és mögöttünk egy erős anyaország, a csonkaországot most is azok az utódpártok kormányozzák, amelyek elődeinek haza- és országárulása miatt Trianon tragédiája az ismert módon tetőzött.

Trianon reinkarnációjának megfékezésére egyetlen lehetőségünk van: a Kárpát-medencei (és a nyugati) magyarság egységének megteremtése, szám szerint is erős európai parlamenti képviselet, mert külső segítség nélkül itt soha nem valósulhat meg etnikai, adminisztratív és a területi autonómia mentsvára.

Ezért szóljunk hét végén majd az aluszékony szomszédnak, hogy menjen el szavazni.