Ismét vezetőinken a sor — válaszolhatnánk a tegnapi európai parlamenti választások után politikusainknak, akik néhány nappal korábban arra figyelmeztettek: összefogásuk a választók nélkül mit sem ér, az együvé tartozás üzenetét pedig tartalommal, erővel kell megtölteni.
Az erdélyi magyarság körében régóta nem tapasztalt szavazási kedv jellemezte az EP-választások napját: a magyarlakta régiók — a tavalyi parlamenti választásoktól eltérően — ezúttal élen jártak a részvételi arányról szóló statisztikákban, a székelyföldiek az országos átlagnál jóval nagyobb számban járultak az urnák elé. Hargita megye — amelynek Sógor Csaba személyében ,,saját" jelöltje is befutó helyen szerepelt a listán — a harmadik lett, de szépen szerepelt Háromszék is. Bebizonyosodni látszik tehát: az összefogás mozgósító ereje legalább ugyanakkora tud lenni, mint a versenyé másfél évvel ezelőtt, főként, ha a magyarság közös fellépése nemzeti imperativusszá vált, elengedhetetlenné tette azt a román belpolitikai helyzet, a nagykoalíciót alkotó kormánypártok hatalmi arroganciája, az etnikai tisztogatással felérő intézkedések — akaratlanul is erősítve így az együvé tartozás érzését. A választások előtti hetekben, napokban szinte tapintható volt ez az összefogás, ezrek gyűltek össze egy-egy tiltakozó nagygyűlésen, az egyházak, civil szervezetek és pártok közösen emeltek szót a közösségünket ért jogtiprás ellen, Markó Béla és Tőkés László kézfogása pedig olyanokat is az urnák elé szólított, akik nem is olyan régen még hátat fordítottak az értelmetlennek látszó politikai vitáknak.
A választók eredményekből kitetsző üzenete világos: tudják, hogy egyetlen magyar ügy van, hogy a számunkra fontos célkitűzések megvalósítása érdekében — mint amilyen az autonómia — félre kell tennünk egyéni és pártérdekeinket, és ők így is cselekednek, valahányszor ez szükséges. Ezért ismét vezetőinken a sor, hogy a közösség bizalmának tudatában hatékony munkával, a magyarság érdekeinek határozott képviseletével bizonyítsák: az összefogás új erőre kaphat.
