Az emlékművet az 1762—1796 között uralkodó II. Katalin cárnő emeltette, aki szintén kiérdemelte a Nagy titulust. A felvilágosult abszolutista Katalin reformokkal próbálta segíteni a polgári viszonyok kifejlődését, ám a divatos eszmékkel inkább csak kokettált, ha úgy adódott, a reformintézkedéseket a hatalmi érdekek pillanatok alatt porrá zúzták. Ugyanakkor uralkodása alatt indult virágzásnak az orosz kultúra, ekkor alapították a világhírű orosz balettet, a moszkvai Nagy Színházat, új építészeti arculatot kapott Pétervár, megszülettek az első orosz operák, s jelentős irodalmi alkotások jöttek létre.

Katalin — állítólag Diderot tanácsára — Pétervárra hívta Étienne-Maurice Falconet francia szobrászt, hogy hatalmas lovas szobrot állítson I. Péternek. A párizsi mester megérkezése után Oroszország történetét, elsősorban Péter korát kezdte tanulmányozni. Tűnődéseit így fogalmazta meg Diderot-hoz írt levelében: ,,Ha csupán a harcost örökítem meg, semmiben sem hangsúlyozom kiemelkedő képességeit. Mindennél nehezebb az emberek számára a honalapító, a törvényhozó, az országát felemelő személyiséget ábrázolni." A művész műtermét a Néva sugárúton rendezték be, ahol sokat gyötrődött a ló és lovasa megformálásán, még olyan részleteken is, hogy milyen ruhát adjon Péterre, akit végül a volgai hajósok ingébe öltöztetett. A lovas babérkoszorúval ékesített fejének megformálása sokáig nem sikerült, azt végül Péter halotti maszkja alapján Falconet tanítványa, a 18 éves Marie-Anne Collot készítette el (őt ezért II. Katalin 10 000 lírával jutalmazta, a Művészeti Akadémia pedig a tagjai közé választotta). Sok tépelődést, vitát váltott ki az az elgondolás is, hogy a ló patái alatt kígyó — a gonoszság és irigység allegóriája — tekeregjen, ebbe fenntartásai ellenére végül a cárnő is beletörődött.

Így készült éveken keresztül a szobor, melynek bronzba öntéséhez tízezer pud bronz (1 pud 16,38 kg) és 250 pud vas kellett. (Az első öntés közben a forma megrepedt, és a kiömlő forró fém tüzet okozott; a formát is újra el kellett készíteni.) Alapzatnak a művész egy hatalmas gránittömböt képzelt el, az 1600 tonnás követ Finnországból emelők, csigák, görgők segítségével szállították a Néváig, majd bárkán Pétervárig, ahol Falconet lendületes formát adott neki. (Érdekesség, hogy mozgatásához sem állatot, sem gépet nem vettek igénybe, sokak szerint ez a legnagyobb kő, amelyet ember valaha is megmozdított.)

A szoboravatásra sokezres népünnepély keretében, a preobrazsenszkojei és szemjonovszkojei gárdaezred előtt, II. Katalin jelenlétében a Néva-parti Szenátus téren (ma Dekabristák tere) került sor 1782. augusztus 7-én, Nagy Péter trónra lépésének 100. évfordulóján. Az emlékművön tizenhat évet dolgozó Falconet nem volt jelen: összeveszett Katalinnal, ráadásul pazarlással is megvádolták, ezért hazautazott Párizsba. A hatalmas termetű lovas meredek hegyre törtető szilaj paripán ül, mely eltapossa az őt feltartóztatni akaró kígyót — a szobor hat, a talapzat további hét méter magas, így az emlékmű 13 méter magasan tornyosul a szemlélő fölé. A talapzatba lakonikus szöveget véstek: I. Péternek II. Katalin, az 1782. esztendőben.

Péter lovas szobra az általa 1703-ban alapított város örök szimbólumává vált, nevét Puskin 1833-ban született és igen gyorsan népszerűvé vált, Bronzlovas című poémájáról kapta. Egy XIX. századi legenda szerint, amíg a Bronzlovas áll, idegen hatalom nem foglalhatja el a várost, így azt a második világháborúban, Leningrád 900 napos ostroma alatt sem bontották le, mindössze homokzsákokkal és faépítménnyel álcázták — és sértetlenül élte túl a blokádot.

Máté István