A május 20-i lapszámban A graffiti szennyében címmel Ferenczy L. Tibor elítélően ír a jelenségről. Először is arra kíváncsi, mikor kezdődött el a graffitizés Sepsiszentgyörgyön — hát valamikor a kilencvenes évek közepén egy-két lelkes fiatal szerette volna az amerikai szegénynegyedek szubkultúráját itt is népszerűsíteni.
A ,,szórakozás" valóban nem olcsó, egyik barátom több mint százmillió régi lejt szórt a falakra, ezért spórolt (csak hét végén ült be egy-egy bárba), és emellett igyekezett támogatókat is szerezni. ,,A kerítés léceit is letörő, szemetesládákat meggyújtó, facsemetéket kitépő-letaposó részeg vagy csak a lányok előtt vagánykodó, erejüket fitogtató suhancok" megjelölésével téved a szerző: nyilván képzelgés, hogy ugyanaz a csoport rúgja le a kukákat, mint amelyik a falra fúj, hiszen a graffiti (amely ugyan néha, sajnos, valóban romboló, vagy annak tűnik) többnyire a művészet utcára való kihozását jelenti, azaz az (amúgy is nehezen elérhető) elit képtárból való kiszabadulást.
Felkérem az urat arra is, hogy nézzen szét városunkban, és gondolkodjék el azon, hogy mennyivel szebbek, értékesebbek a mindenhol látható hatalmas reklámtáblák? Csak azért, mert ezekért valaki fizet az önkormányzatnak, még sem művészi, sem eszmei szempontból nem értékesebbek — kiváló példa erre az a tábla, melyen hatalmas betűkkel az ,,aranyér" szó olvasható. Figyelmébe ajánlom ugyanakkor a Multi-Trans buszvállalat pár éve még vakolatlanul rondálló falát, melyen a polgármesteri hivatal szerény, de köszönetet érdemlő támogatásával gyönyörű alkotások állnak most. Nemrég városunk 1991-ben elhunyt művészének, Baász Imrének is odakerült az arcképe, és a tervek szerint Plugor Sándoré fogja követni.
Végezetül, amiért írok: mélységesen sért engem, 24 éves sepsiszentgyörgyi lakost az, hogy valaki ilyen szűk látással, utánaolvasás nélkül és elhamarkodottan ítélkezik. Még akkor is, ha a kis ,,tagek" (aláírások) zavaróak (ezek eltüntetése, felkerülésük megelőzése mellett vagyok magam is), és még akkor is, ha bizonyos helyekre valóban nem kellene fújni. A rossz, nem hozzáértő kezek által festett munkákat szintén nem szeretem, de számos pozitív példa van a városban, ezeknek örülni kellene. Azt se feledjük, hogy a városnapok során graffitiversenyt is rendeztek, akit tehát nagyon érdekelnek helyi művészeink (vandáljaink), ott megtalálhatta volna őket. A graffiti művészet, az utcán, nem hivatalosan, akit pedig ez téveszt meg, hát ne szégyellje egy fiatal tanácsát megfogadni, és értékelje újra az eddigi értékeket.
F. K., Sepsiszentgyörgy
