Az 1991-ben keletkezett mű ezúttal — ki tudja, hány századszorra — különleges hangszerelésben csendült fel, Halmos Béla mellett ugyanis a Ferenczi György által vezetett Rackajam együttes zenészei is részesei voltak az előadásoknak. A XVI. Benedek pápa által meghirdetett, Szent Pál apostol kétezer évvel ezelőtti születésére emlékező időszak keretében zajló koncertsorozat végén Gryllus Dánielt Pál apostolhoz, a kétezer éves gondolatokhoz fűződő személyes kapcsolatáról kérdeztük.

— Azt mondhatom, hogy az évek során egyre jobban belém ivódtak Pál apostol gondolatai, és korántsem szkizofrén módon, hiszen tudom, ki vagyok, de tényleg, mintha személyes mondandómmá vált volna mindaz, amit ő leírt és képviselt. Az első előadásokon elénekeltem az éneket, most mintha tényleg a bőrömön érezném a gondolatok súlyát. A kezdetekkor, a mű születésekor talán a költő tudatosabb volt ebben a kérdésben, mint én. Akkor olvastam a Szentírást, egyszerűen vágytam arra, hogy erről énekeljünk.

— A mostani zenésztársak többsége nem a csendes műfajokról ismert. Hogyan lehet ebbe a bensőségesebb zenei világba ,,terelni" őket?

— Nem kell őket semmilyen módon korlátozni, én szinte nem mondok nekik semmit, játsszatok, ahogy érzitek. S ez az alázat fantasztikusan megvan bennük. Persze, van egy nagyon jó, szeretetteljes viszony Gyuri (Ferenczi György — a szerk. megj.) és köztem, és azzal együtt, hogy különböző generáció tagjai vagyunk, nagyon jól tudunk együtt zenélni, dolgozni, de beszélgetni is.

— A robbanékonyabb műfajokhoz szokott zenészeket áthatják Pál gondolatai, és meditatívabbak lesznek?

— Hadd ne felejtsük el, hogy azért vannak itt energiák, agitatív és erős indulatok, amelyekre könnyen ráhangolódnak, de ők nagyon figyelnek, és nem akarnak egy pillanatig sem előtérbe tolakodni. S ez bizonyára Pál apostol kétezer éves gondolatainak és cselekedeteinek ma is érvényes belső erejére is rímel, abból is táplálkozik.