Miután sorra eljátszadozták — csak azok vegyék magukra a célzást, akik valóban ezt tették — a sportigazgatói széket, kezdve azzal, hogy szociáldemokratából átvedlett RMDSZ-esre bízták, hallgatva az érdekvadász tanári küldöttség meg- és átgondolatlan szavára, az igazgatói tisztséget, folytatva azzal, hogy rábólintottak, ahelyett, hogy tiltakoztak volna a korábban pénzeltérítésért klubelnöki székéből kirúgott egyén sportigazgatóvá történt kinevezéséért — aki aztán hálából perbe is fogta a polgármesteri hivatalt a sportbázis tulajdonjogáért —, majd később elnézték, mint stafétáznak az egészségi okok miatt felszabadult székkel olyan stafétázók, akik azt sem tudták, hiszen brassóiak voltak, milyen gondokkal-bajokkal (s volt bőven) küszködik Kovászna megye sportélete.
Végül, hogy jobb legyen, hogy mindenkit meggyőzzenek arról, lényegében semmi közük a megye egyik közügyéhez, a sporthoz, elcserélték — hosszabb halogatás után — az igazgatói széket egy pénzügyi székkel. Így ülhetett egykori prefektusunk osztálytársa, barátja az igazgatói székbe, hogy aztán prefektusi segédlettel se tudjon egy valamirevaló évi közgyűlést összehívni, lebonyolítani, mert erre — akárcsak a sportvezetésre — képtelennek, más szóval élve, alkalmatlannak bizonyult. De ezért nem ő a hibás — félre ne értsen, nem őt hibáztatjuk —, hanem azokat, akik odaültették, akik éveken át elnézték tétlenségét, akik nem voltak tisztában — úgy tűnik, nincsenek ma sem, hiszen makacsul székében tartják — azzal az arany igazsággal, hogy a csengettyűből sosem lesz harang.
Folytatódik tehát a csendes semmittevés, azaz sportmozgalmunk mélyrepülése. Teheti nyugodtan, hiszen adott a politikai háttere, pártos fedezéke. Ha vezetőink leértékelték vagy képtelenek voltak az RMDSZ-t megillető igazgatói szék átvételére, versenytársaik rögtön ráharaptak. Sőt, egy lépéssel tovább is mentek, a Municípiumi Sport Clubot is pártzászló alá vonták...
Miközben egy jó menedzserre vártunk a Testnevelési Főiskolát végzett igazgató mellé, egy, a megyei labdarúgó-szövetségbe is befurakodni akart (ott nem volt sikere) egyént, azaz pártkatonát neveztek ki aligazgatóvá. A mundért valahol viselni kell. Hogy mi lesz az MSC-vel, a sporttevékenységével, az, úgy tűnik, nem érdekel senkit.
