Nehéz megmondani, hogy koncerteken, színház- és mozgásművészeti előadásokon felhangzott tapsra, tárlatokon elmondott értékelőkre vagy a tantermi műhelyhangulatra emlékeznek később szívesebben a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum szombaton elballagott diákjai, annyi biztos, ebben az iskolában kapták meg a legtöbb lehetőséget ahhoz, hogy tehetségüket kibontakoztassák, saját korlátaik határait feszegessék, és amit alkotnak, széles körben megmutassák.
A zene-, rajz- és drámaosztály jelenlegi végzősei — miként az előttük járó nemzedékek is — gazdagították a város művészeti életét, különleges hangulatot vittek a kiállító- és előadótermekbe, s bár sokan és sokféleképpen kívánták megváltoztatni őket, a kicsengetési ünnepségen a közösen szerzett és bemutatott dalban is azt vallották, ,,így vagyunk értékesek mindannyian". Jól döntöttem, amikor ebbe az iskolába felvételiztem; itt minden lehetségesnek tűnt; szerencsésnek érzem magam, mert a művészetiben különleges embereket ismerhettem meg — íme, csak néhány töredékmondat a végzősök búcsúszövegéből. Háromszék egyetlen művészeti középiskolájában szombaton a legjobbakat díjazta az iskola vezetősége, a képzőművészeti katedra, a helyi önkormányzat, a magyar pedagógusszövetség, a Rotary Klub, a Kiwanis és az Etna Alapítvány, a kézdivásárhelyi Tanulók Háza. Közreműködött az iskola Eufónia kórusa és a végzős zeneosztály.
