Amikor három évtized hazugság után — hiszen Nagy Imrének és társainak a nevét sem lehetett kiejteni — eldőlt, hogy exhumálják a hírhedett 301-es parcella mártírjait — arccal lefelé, dróttal összekötözve feküdtek a tömegsírban —, és sor került az újratemetésre, világosan látszott, hogy a régen várt tragikus esemény túlnőhet önmagán, és ez érzékelhetően riadalmat, félelmet váltott ki a hatalomból abban az országban, ahol 33 esztendeje nem volt ilyen méretű tömegmegmozdulás.
Alább Kenedi János Kis állambiztonsági olvasókönyv (Magvető, 1996) című, kétkötetes dokumentumgyűjteményéből idézünk néhány besúgói, illetőleg állambiztonsági jelentést a jeles eseményről. Ez mutatja, hogy az uralkodó párt és a titkosszolgálat mennyire komolyan készült az eseményre, mozgósították elérhető besúgóikat (a különféle jelentések bizonyítják, hogy az akkoriban szerveződő ellenzéki tömegszervezetekbe is be voltak épülve, jelen voltak a különféle civil szervezetekben is!), civil ruhás ügynökök vegyültek a tömegbe, mesterlövészek szállták meg a háztetőket. A legrosszabbra voltak felkészülve, hiszen egy hazugságokra épülő puha diktatúra legnagyobb tabuja dőlt meg, s ez előrevetítette a felpörgő eseményeket, amelyek a Kádár rendszer bukásához vezettek. Hogy hogyan is látták a besúgók és a titkosszolgálat tisztjei, vezetői ennek a felejthetetlen, a közelmúlt magyar történelméből magasan kiemelkedő júniusi napnak az eseménykerengőjét, jól mutatják az infantilis és perfid részletekben tobzódó ,,szigorúan bizalmas" jelentések.
