A nagy medence vizét ugyanis a legtöbben hidegnek érzik, labdázni nincs hol, a kisebbeknek szánt csúszdákon csupasz bőrrel ereszkedni nem élvezet. A nyolcvanas években épült telep ugyancsak rászorulna a felújításra, tavaly márciusban már egy látványtervet is bemutatott az akkori városvezetés, de azóta semmi sem változott.

A legnagyobb szabású elképzelés szerint a strandot az uszodával, a hajdani jégpályával és a közöttük levő területekkel egybenyitva, különféle új mozgási lehetőségekkel (teniszezés, kosarazás, gördeszkázás stb.) gazdagítva valódi szabadidőközpontot építenének ki, ahol fiataljaink hasznosan és egészségesen vezethetnék le energiáikat. Ebből csak az első lépés valósult meg, a födött és nyílt medence egy fennhatóság alá került (de csak papíron, a két egység között ugyanis nincs átjárás), az uszoda üres termei viszont csak részben népesültek be, a jégpályát láthatóan végleg elveszítette a város, az egyedüli új beruházás pedig a szomszédban magánerőből felépült bowlingpálya — azaz lenne, ahova fejlődni.

A strandot magyarországi szakcég által készített tanulmány szerint akár több szakaszban is fel lehetne újítani — a 2008-as önkormányzati választások előtt elég határozottan ígértek élménymedencét, vízi csúszdákat, gyermekpancsolót a széles közönségnek —, de ha mindezt el is vitte a gazdasági válság, néhány lényeges változás viszonylag kis ráfordítással elérhető. Jelenleg ugyanis nincs ruhatár — a préselt lemezből készült bódékban levetett holmit, táskát, pénzt, maroktelefont és fülbevalót a törülközőre halmozva hagyja mindenki, ha a vízbe vagy vízért távozik; nagyobb látogatottság idején tűnik is el ez-az. Pedig a bejárati épület ugyancsak méretes, és a kapusfülke elég kevés helyet foglal el. Zuhanyozó csak szabadtéren, ráadásul hideg vizű, pedig meleget akár egy napra kitett fémhordóból is elő lehetne állítani. Az illemhelyek számát is növelni kellene, hat fülke ugyanis elég kevés egy ilyen befogadó­képességű strandnak, és — bár meglepően tisztának tűnik — régi, töredezett csempéivel, cementpadlójával, rendszerváltás előtti csaptelepeivel elég lehangoló látvány.

Ennél csak azt rosszabb nézni, ahogy a kamasz fiúk kártyáznak az alagsori büfé előtti árnyékban: cigarettával a szájukban és sörrel a kezükben, noha jó néhányan szemlátomást még csak nem is középiskolások. Hideg a víz — magyarázzák vállvonogatva. A lányokkal sem hancúroznak, azok a napra kitett nyugágyakon barnulgatnak — no nem az olvasnivaló meg a gyümölcslé, hanem sok esetben szintén a sör mellett. Felnőtt elvétve látható az amúgy tágas, barátságos, gondozott udvaron: egy-két kisgyermekes édesanya vagy beszélgetésbe merült férfi.

A kis medence vize melegebb, ugrálnak is benne az apróságok, aztán mutatják a lábukat: a durva betonon talpuk, térdük kisebesedett. Hámló, nem csempézett, hanem festett falaival, túlságosan mély vizével a nagy medence sem vonzó, nem is igen úszik senki, a szélén kapaszkodnak páran. A körbefutó árok száraz, noha a bejáratnál két nyelven is tudatják, hogy a fertőtlenítő folyadékon kötelező átlábalni — nagyobb baj, hogy az egész betonköpeny repedezett, ereszti a vizet, állandó pótlásra szorul. És ez természetesen növeli a fenntartási költségeket, a jegyek ára ugyanis messze nem fedezi a veszteséget (a felnőttek belépője 10 lej, a diák- és nyugdíjasjegy 5, az óvodásoké 3 lej egy egész napra).

A teljes korszerűsítés Sztakics Éva alpolgármester szerint 1,1 millió eurót emésztene fel, erre a városnak nyilván nem futja, és megfelelő pályázati lehetőséget eddig még nem találtak. Hitelből ősszel talán kiszorítanak valamit, és a turisztikai minisztert is megpróbálják szaván fogni — ittjártában Elena Udrea terveket kért ahhoz, hogy támogatást adjon, neki most átnyújtják a színes iratcsomót.

Talán nem ártana azt is beleírni, hogy ártatlan családi és ifjúsági szórakozóhelyet szeretnénk, ahova nem csak belépni, hanem ahonnan kilépni sem szabad ittasan. Egy valódi strand ugyanis a fürdőzésről szól, és ez jelenleg csak tessék-lássék módon adatik meg gyermekeinknek.