Akiket megbecsülnek - Hecser László

2009. június 20., szombat, Roma szombat

Nem kizárólag az idősebb nemzedék sorában lehet olyan baróti roma fiatalt találni, akire közössége felnéz: a fiatalok közt is akadnak, akik már korán eldöntötték, életüknek célja van, s annak megfelelően is élnek, kitartásuk pedig példaképpé tette őket. Bódi László (képünk) esztendők óta a baróti labdarúgócsapat oszlopos tagja, a sport mellett pedig a társaságitánc-csoportban és néptáncegyüttesben is szerepet vállalt.

Czári Szabolcs még csak tizenkilenc esztendős, de társaitól igencsak megkülönbözteti, hogy a szakiskolában és a szaklíceumban kilences feletti eredményeket ért el, jövőben pedig főiskolára vagy egyetemre jelentkezne. Életpályáját az egészségügyben képzeli el, a szenvedőkön segítene.

A labdarúgócsapat lelke

Bódi László ötödikes volt, amikor Tókos Bélánál először edzésre jelentkezett. A vékony gyermek gyorsan, könnyen elsajátította az alapokat, nemcsak a játékot, a gyakorlatokat is szerette, így elég hamar kitűnt társai közül. Miután Fejes Géza vette át a csapatot, még látványosabb lett a fejlődése, s még alig múlt tizenöt esztendős, amikor bemutatkozhatott a felnőttcsapatban is. Ez a Román Kupa megyei szakaszában történt, az ellenfél Bardoc volt. Ettől kezdve elég sokszor számítottak rá, nem csoda tehát, hogy álmodozni kezdett arról, komolyabb karriert is elérhet, talán a labdarúgásból meg is lehetne élni. Ez a periódus nem tartott sokáig. Be kellett látnia, hogy a család csupasz biztatása nem elég, pénz, sok pénz kellene, hogy bár Brassóba beköltözhessen, s valamelyik nagyobb, gazdagabb egyesület korosztályos csapatával edzhessen. A kilátástalanság annyira megviselte, hogy úgy döntött, befejezi a rendszeres sportolást. Két évnek kellett eltelnie, amíg a bardociaknál játszó Szakáts Zoltánnak eszébe nem jutott a gyors és a játékot jól átlátó középpályás. Az ismét pályára kerülés jót tett lelkének, ráadásul a sors összehozta Fejes Gézával, akit nem kizárólag edzőként tisztelt, hanem némileg apjaként is, hiszen élettapasztalatát is kész volt megosztani, s ha tehette, életét is egyengette itt-ott. Három évig volt a bardociak játékosa, majd a baróti Sólymok elnöke, Incze István kérte, jöjjön a városi csapathoz. Ez a 2006-os esztendő igencsak jól sikerült, hiszen bajnokságot nyertek, s ahhoz képest, hogy csak megyei szinten játszottak, pénz is elég sok került, körülményeik az átlagosnál jobbak voltak. Döntését azóta sem bánta meg, mert a szinte teljesen kicserélődött csapat igazi közösséggé kezdett válni, s az eredmények sem késtek. Bár idén csak másodikként végeztek, de a harminc meccsből mindössze kétszer kaptak ki, s kupadöntőt is játszhattak, így ezt is a pozitívumok közt tartja számon.

Siker tánclépésben

A sportolás megszakítását követő időszakban, 2001-ben Lacit barátai hívták, álljon be a művelődési ház Nagy Kopeczky Annamária vezette moderntánccsoportjába. Engedett a csábításnak, elment, megtetszett, s olyannyira beleszeretett a latin zenébe és táncokba, a varázslatosnak tűnő mozgásba, hogy aránylag kevés idő is elég volt ahhoz, hogy ledolgozza a nagyobb tapasztalattal rendelkezőkkel szembeni hátrányát. Örvendett, hogy az egyre jobb csapatot sokfelé hívták fellépni, hogy közönségükből egyre többször és egyre lelkesebb tapsot tudtak kiváltani. Innen már csak egy lépés volt, hogy az Erdővidék néptáncegyütteshez is csatlakozzék. A Háromszék néptáncegyüttes egyik lelkes tagja, Kiss István járt ki Barótra, s ahányszor alkalma volt Bódi Lacit ,,provokálnia" kis cigányos ,,pergetésre", annyiszor meg is tette. A néhány perces ,,porfelveréseket" követően hamarosan eljött az első teljes próba is. Ez volt a legnehezebb, ám hamarosan a néptáncnak is megérezte az ízét, s ment minden a maga útján. Megtanulták, szívesen járták a magyarszentbenedeki, kalotaszegi, felcsíki, szatmári és vajdaszentiványi cigányos táncokat, s a siker itt sem maradt el. Bár a hazai közönség és környék is megbecsülte az együttest, a pénzügyi támogatás egyre kisebb lett, így előbb oktató nélkül maradtak, majd egy esztendőt követően maga a csoport is felbomlott. Az együttes megszűnt, de a néptánc iránti szeretet nem, így szívében él a remény, hogy azért csak lesz folytatás, és Baróton ismét lesz, kivel táncot lehet ropni.

Főiskola vagy egyetem?

Czári Szabolcs egyszerű családból származik, de ebből hátránya sem neki, sem testvéreinek sosem származott: varrónőként dolgozó édesanyja és építőiparban dolgozó édesapja mindent megtett, hogy gyermekei tanulhassanak, hogy jobb életet élhessenek, mint ők. Testvérbátyja az édesapja mellett egy brassói építőtelepen dolgozik, nővére pedig három esztendeje érettségizett, azóta Magyarországon a nővérképző főiskolát is elvégezte, s munkába állt. Ott alkalmazták, ahová a főiskola küldte gyakorlatozni. ,,Látták, jól dolgozik, pontosan végzi munkáját, hamar megszerették, s visszahívták dolgozni. Nekem ő a példaképem, miatta akarok én is az egészségügyben dolgozni" — mondotta a fiatalember.

Az általános iskolában közepes eredményeket ért el, kedvenc tantárgya a testnevelés és a román nyelv és irodalom volt. Utóbbi komolyan vételére a család noszogatása miatt került sor. ,,Fiam, ha érvényesülni akarsz ebben az országban, jól tanuld meg a nyelvét" – hangoztatták gyakran. Bár eredményei lehetővé tették volna, az általános után nem középiskolába, hanem sofőrként és autószerelőként dolgozó bátyja hatására a szakiskola autószerelői osztályába jelentkezett. A szakiskola első évében még nem, de azt követően, sőt, a középiskolában is osztályelső lett. Év végi általánosa a kilencest mindig meghaladta, ezért tovább mert nézni: nővéréhez hasonlóan ő is elvégezné a főiskolát, de lehet, hogy az egyetemet is megpróbálná. Ez utóbbit csak fél szájjal mondja, mintha attól félne, hogy ha kimondja, a csoda elillan. Mivel hisz abban, hogy ha az ember nagyon akar valamit, akkor azt el is érheti, már alig várja, hogy nyakába vehesse a világot. Hogy testvére példáján túl mi vonzza az egészségügyben? Az, hogy úgy látja, a szenvedő emberek megbecsülik, hálával tekintenek a munkájukat jól végzőkre, számára, lelkének sokat jelent ez.

*

Cigányok, romák, fiatalok. Előttük az élet, s hogy az milyen lesz, elsősorban hozzáállásuktól, kitartásuktól, tehetségüktől, tudásuktól függ. Gondolkodásmódjuk, tetteik más sorsát is befolyásolják: testvéreik, rokonok, a szomszéd gyermekek számára követendő példaképpé válnak. Bódi László azt mondja, mióta a labdarúgócsapat tagja, illetve mióta táncol, a fiatalok közül egyre többen járnak edzésre és próbára. Bár nem hitte volna, hogy valaha valaki ezért fel fog rá nézni, jobban fogja becsülni, mégis így történt. Miért ne lenne hasonlóképpen ragadós Czári Szabolcs példája is?

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt vesz-e a december 1-jei parlamenti választásokon?







eredmények
szavazatok száma 186
szavazógép
2009-06-20: Világfigyelő - x:

Röviden — Szekeres Attila

Államfők Újvidéken
A gazdasági világválság káros hatásainak leküzdése érdekében szorosabb regionális együttműködésre szólított fel tizennégy közép- és délkelet-európai ország államfője a vajdasági Újvidéken tegnap. A vendéglátó szerb elnök szorgalmazta a nyugat-balkáni országok európai uniós csatlakozásának felgyorsítását.
2009-06-20: Roma szombat - x:

Kézdiszentléleki cigánysoron - Iochom István

Felső-Háromszéken Gelence és Ozsdola után — ahol ezernégyszázan, illetve kilencszázan laknak — Kézdiszentléleken él a legnagyobb számú magyar ajkú cigány közösség, a községháza adatai szerint számuk hatszázhúszra tehető, ami az összlakosság tizenhárom százalékát jelenti.