No itt a különbség! Nálunk az adminisztráció minden szintjét akarják ellenőrizni. A gyarmatok a második világháború után kivívták függetlenségüket. Egyik sem harcolt autonómiáért, hanem függetlenségéért. Ez a második különbség! Aztán meg a gyarmatokon a lakosság nem rendelkezik olyan jogokkal, mint a gyarmatosító ország lakossága. Nálunk ez sem így van, mert a székelyföldi román települések igenis, kaptak pénzt. A magyar települések csak ígéretet. Kínai prémium ígéretet: Csú-csút! Jöttek mentek a miniszterek, mint a nyüst s a borda. Olyan miniszterjárás volt nálunk, akár a sáskáké. Én nem nagyon hittem nekik, de azért reménykedtem. Mikor ez a Ridzi-Bidzi-Ribizli hölgy is úgy el volt ragadtatva az ifjúsági igazgatónktól, Tischler Ferenctől! Aztán leváltotta egy olyannal, aki jobban tudott vetkőzni. De jobban bíztam Elena Udreában, a turista miniszternőben. Őszintén reméltem, hogy a sima modorú polgármester(eink), Albert, András, Árpád stb., némi pénzért két vállra tudja fektetni. De az a kérdés, ki fizet kinek? Reménykedtem abban is, hogy a tanácselnök, Tamás Sándor kackiás bajsza végére feltűzi. Egészen el voltam ámulva, amikor eljött a kolbásztöltő versenyre, hogy megnézze, milyen hosszú és kemény a székely legények kolbásza. Nem tudom, mit mutattak fel, mert pénz azóta sem jött Bukarestből. Máskülönben, azt fogják mondani, hogy azért nem adnak, mert nyakunkon a gazdasági válság, és nehéz időket élünk. Ezt az államelnök is megmondta a legutóbbi kormányülésen, hogy érthetőbb legyen szótagolva: re-cesz-szi-ó!!! Az a baj, hogy nálunk az oktatási rendszer nem úgy működik, ahogy kellene, és nem képez ki megfelelő szakembereket. Csupa filozófus esik ki az iskolák padjaiból. Oda jutottunk, hogy a miniszterek sem értenek a dolgokhoz, sőt, a Román Nemzeti Bank vezetősége sem. Ezért az elnök mindnyájukat le kellett b…írálja. Ő pedig annak idején elmondta, hogy nem nagyon szeretett tanulni, annál inkább az iskola mellé járni. Mégis ért mindenhez. Az utóbbi időben autóbalesetet szenvedhetett, és nem hozzáértő kezekbe került autója, olyanokhoz, akik nem javították meg rendesen, hanem filozofáltak. Ezért reklamálta a tanügyminiszter asszonynak, hogy több autószerelőt és autóbádogost kellene képezni, nem filozófust. Az valóban érdekes, hogy az elemi iskolában nincs is politikusképzés, mégis mindenki az lesz. A végén annyian vannak, hogy verik le egymást a parlamenti képviseletért. És mindenki egyetemet végez. Most, hogy felvételizni sem kell, csak fizetni… legalább kettőt. Azt mondják, hogy ez ma már elengedhetetlenül szükséges egy takarítónő esetében is. Az igaz, ezt a beosztást újabban szobakozmetikusnak nevezik. Ha valakinek diplomája van, akkor a munkaadó köteles neki nagyobb fizetést adni, mint annak, aki ért is az elvégzendő munkához. Ezért aztán nemsokára rengetegen fognak doktorálni sáncásásból, lópatkolásból, utcaseprésből, kenyérleverésből, hullamosásból és még ki tudja, mi egyebekből.