Az eltelt húsz év bebizonyította: a román kormányoknak, különösképpen ennek a hozzá nem értő, de főleg felelőtlen kabinetnek szüksége van az ellenőrzésre, mert kiéhezve — hatalomra és pénzre — érkeztek az ország élére, s mohóságuk még ma, fél év után is csillapíthatatlannak tetszik. Hat hónapja élvezik, kóstolgatják a hatalmat, közben osztogatnak leállíthatatlanul. Zsigerből. S azért is, mert még egy választást meg kell nyerniük, a Traian Băsescuét. Így nehéz az unióval kötött egyezményt betartani, azt a konvergenciaprogramot életbe ültetni, mely a közszférában nemcsak a fizetések befagyasztását várja el, hanem a hatalmasra duzzasztott személyzet jelenős csökkentését, nemcsak a nyugdíjak mindössze az inflációs rátával való növelését írja elő, hanem a korhatáremelést is. És ami még nehezebb ennek a széteső, felelőtlen kormánynak, valamint alá- és mellérendelt intézményeinek, megkövetelnie a jóval hatékonyabb adóbehajtást, az igazságos közteherviselést, és a hatalmas — különleges törvények által szavatolt — nyugdíjak és fizetések fokozatos eltüntetését. Ráadásul meg kellene erősíteni a bankrendszert, növelni a jegybank befolyását. A kereskedelmi bankoknak legalább tíz százalékkal kell növelniük törzstőkéjüket, és könnyíteniük kell a hitelezés feltételeit — mindehhez természetesen módosításra szorul a banktörvény, de más közigazgatási jogszabályok is. Kisebb, főleg hatékonyabb államigazgatásra és helyhatóságokra lenne szükség. Ráadásul a konvergenciaprogram gazdasági fejezete szerkezeti átalakításokat követel, a költségek hatékonyabb felhasználását, s nem utolsósorban az európai pénzek gyorsabb, eredményesebb lehívását, az egészséges, hatékony üzleti élet megteremtését.

Egy szó, mint száz, a kormánynak dolgoznia kellene, ha szükséges, eleven húsba vágni, felhagyni a látszatintézkedésekkel, a klientúra kiszolgálásával. Ha megtáltosodna is ez a furcsa házasságból született kormány, ilyesmire sajnos, csak az elnökválasztás után kerülhet sor. Kérdés csupán annyi, hogy közben kapunk-e kölcsönt vagy sem.