habjaiban Hold mosakszik,
naplementén Nap mosakszik,
amikor már nem morajlik,
ily gyönyörű égi fények,
álmot hozó jó remények
kisimítják hullámait,
s meglódítják az álmait,
szállna álmában hajóra,
minden cseppjével hajózna,
vinné hullámait, vinné,
mélységeit is — ki hinné!
s hajózgatna nagy folyókon,
merengne a zuhogókon,
folyna forrásokig vissza:
tiszta lenne, újra tiszta,
Nap és Hold testvére lenne,
nyári zápor esőcseppje.
