Persze, lehet azon csodálkozni, hogy húsz évvel a rendszerváltás után még mindig ki kell dolgozni az autonómiakoncepciót, miután majd minden választás előtt ezt a jelszót tűzte zászlajára az RMDSZ, lehet azon merengeni, hogy a júniusra tervezett nagygyűlést miért tolták ki szeptemberig, és lehet azt ragozni, mennyire teljes vagy részleges az összefogás, miért maradt ki ebből a Magyar Polgári Párt, hol van a Székely Nemzeti Tanács — de talán mégsem ezek a legfontosabb kérdések jelenleg. Sokkal inkább annak kellene foglalkoztatnia a kiábrándult, szkeptikus, irigy vagy jóindulatú kívül maradtakat, hogy melyek azok a közös célkitűzések, amelyek kapcsolódási pontokat jelenthetnek mindazoknak, akik tenni is szeretnének valamit közösségünk érdekében.

Az összefogás valóban nem állapot, hanem folyamat — ahogyan azt Tőkés László megfogalmazta —, éppen ezért ugyancsak a püspök kijelentései nyomán újabb lehetőség nyílik arra, hogy teljesebbé váljék ez az együtt cselekvés, tartalommal teljék meg az összefogás. Keretet adhat ennek az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, de lehetőséget teremt erre a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés is. Bölcsesség, némi alázat és a nemzet érdekeinek az egyéni vagy a pártérdekek fölé helyezése szükségeltetik a teljesebb összefogáshoz. És ez még csak az egyik előfeltétel céljaink eléréséhez — legalább ennyire fontos ugyanis, hogy a magyar közösség vezetői autonómiatörekvéseinket ne adják fel. Még akkor se, ha ennek fejében kormányzati pozíciót ígérnek nekik.